KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ahol a gonosz lakik

Roboz Gábor

El habitante – mexikói, 2018. Rendezte és írta: Guillermo Amoedo. Kép: Erwin Jaquez. Zene: Manuel Riveiro. Szereplők: Maria Evoli (Maria), Vanesa Restrepo (Camila), Carla Adell (Ana), Gabriela de la Garza (Angélica). Gyártó: Purgatorio. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 93 perc.

 

Bár az uruguayi születésű Guillermo Amoedo közel tízévnyi felkészülés után rögtön angol nyelvű egészestéssel, a The Stranger rendhagyó vámpírfilmjével mutatkozott be 2014-ben, és azóta is alkotótársi viszonyt ápol az indokolatlanul sokat foglalkoztatott Eli Rothtal, második horrorját valamiért nélküle forgatta Mexikóban és alig ismert színészekkel, a váltás pedig aligha tett jót rendezői pályájának. Az Amoedo által forgatókönyvíróként is jegyzett Ahol a gonosz lakik nyitányában három nő nekilát, hogy kirabolja egy egykori szenátor villáját: végre rendezni akarják a tartozásukat, és még az sem jelent számukra különösebb problémát, hogy a férfi és felesége otthon tartózkodnak. A sima ügynek tűnő balhé ott kap gellert, hogy megtalálják a házaspár pincében tartott kislányát, akiről hamar kiderül, hogy nem valamiféle szülői perverzióból őrzik a külvilágtól elzárva, a magyarázat még ennél is súlyosabb.

A filmet nézve rövid időn belül világos lesz, hogy Amoedo nem az ócska ijesztgetések és a hatásvadász formai megoldások híve, ízléses kompozíciói és lényegretörő cselekményvezetése úgy fél óráig bizakodásra adnak okot. Aztán egyre nehezebb lesz elfojtani a kérdést, hogy egy végig egy térben játszódó, fordulatokban kevéssé gazdag filmből miért hiányzik szinte teljes mértékben a karakterábrázolás (leszámítva a bigott vallásos apa terrorját bemutató, ezer más filmből ismerős flashbackeket), és hogy tulajdonképpen mi is hivatott izgalmassá tenni a pofonegyszerű ördögűzős sztorit. Nem is az a legnagyobb probléma, hogy a produkció Amoedo számára komoly visszalépés – igazán az kínos, hogy idei munkája még Friedkin negyvenöt éves klasszikusával szemben is látványosan alulmarad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13812