KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A szerelem vak

Pápai Zsolt

Blindamerikai, 2017. Rendezte: Michael Mailer. Szereplők: Alec Baldwin, Demi Moore, Dylan McDermott. Forgalmazó: Independent. 104 perc.

 

Előfordul, hogy egy friss film konzervativizmusával, sőt: avíttságával tüntet. A szerelem vak is ilyen: annyira konzervatív, hogy az már szinte forradalmivá teszi nem csak a kortárs fősodor darabjaihoz, de az off-hollywoodi szcéna produkcióhoz képest is. Veretes melodrámáról van szó, amelynek alkotói – a neves regényíró, Norman Mailer két fia, Michael és John Buffalo – a műfaji panelek akkurátus felmondása és a kötelező fordulatok eminens levezénylése mellett a színészválasztásukkal is a zsáner hovatovább nyolcvan évvel ezelőtti állapotát és hőskorát idézik meg, azt az időszakot, amikor még nem fiatalok (mint a kortárs indie-melodrámákban), hanem középkorú aktorok képezték az ilyesmi filmek szereplőinek derékhadát.

Pedig A szerelem vak nem indul rosszul, az első félórája kifejezetten feszült, és a figurái sem tűnnek érdektelennek. Marc Dutchmant (Dylan McDermott), a gátlástalan üzleti cápát lefülelik a rendőrök, és előzetesbe helyezik törvénytelen tranzakciói miatt. Feleségét, Suzanne-t (Demi Moore), akiről nem állítható biztosan, hogy tudott férje üzelmeiről, enyhén büntetik: közmunkára kötelezik, amit a vakok intézetében kell letöltenie. Itt találkozik az egykor híres íróval és egyetemi oktatóval, a balesetben szeme világát vesztő Billel (Alec Baldwin), akivel ugyan kezdetben nem jön ki, de idővel megváltoznak az érzései.

Jót tesz a mozinak, hogy Michael és John Buffalo Mailer nem csak a kétségtelenül szirupos melodrámai szálat bonyolítja, hanem – ismét csak a klasszikusok, nevezetesen: a gaslight-melodrámák modorában – egy thrillerszálat is: utóbbiért az előzetesbe vetett és a felesége közmunkájával kapcsolatban egyre dühösebb férj a felelős. A film szimpatikus vonása továbbá, hogy az egyébként jobbára középszerű Alec Baldwin kiválóan teljesít, olyannyira, hogy a néző egy idő után már feledi is az összehasonlítást a nagy előddel, a hasonló szerepet Az asszony illatában eljátszott Al Pacinóval.

Mindez azonban nem kárpótol a játékidő második felében kifejlődő papírosízű konfliktusokért és kiszámítható fordulatokért. Bár látszik az alkotók igyekezete és megfeszített akarása, de valahogyan a bátortalansága is. Mintha nem hittek volna benne, hogy igazán jó filmet is tudnak csinálni. Nem csak egy olyat, aminek minden jelenete a harmincas–negyvenes évekre utal vissza.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13510