KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Visszatért a Hahota

Papírmozi

Kránicz Bence

A túlérett Kádár-rendszer emlékezetes humorlapja volt a Hahota, amely nemcsak lejárt szavatosságú vicceket közölt, hanem bemutatkozási, publikálási lehetőséget biztosított a nyolcvanas évek kezdő karikaturistáinak és képregényalkotóinak. Az újság 1992-ben szűnt meg, és idén tűnt fel újra az újságosoknál. A visszatérés elsősorban Gyöngy Kálmánnak, a régi Hahota munkatársának és a magyar karikatúra hagyományőrzőjének köszönhető, aki az internetes újraközlések után elérkezettnek látta az időt, hogy nyomtatásban is próbát tegyen a lappal.

Az ünnepi ötvenedik szám veszélytelen, lapos, langymeleg tréfákat tartogat, sejthetően ugyanolyanokat (vagy éppen azokat), amelyeket 1984-ben, az alsóbélatelepi strandon lehetett olvasgatni az akkori Hahotában. Még Hofi-vicceket is találunk, mintha meg sem történt volna az elmúlt harminc év. De mi a helyzet a képregényekkel? Vegyes benyomásaink lehetnek: öröm látni a magazin veteránja, Marabu bármelyik rajzát és Dodó-képsorát, mint ahogy annak is örülünk, hogy Fritz Zoltán Korhelyhajhászata bekerült a lapba (igaz, ez már sokadik közlése ennek a remek kis képregénynek). Rajtuk kívül elsősorban Téjlor képregényei jelentik az újság csúcspontjait, de a többi képregény között egyaránt akad igénytelen munka és szexista ámokfutás (Podmaniczki Ferenc novellájában legalább a rajzok szépek). A tördelés is szerencsétlen, a hosszabb képregények oldalai közé szöveges rovatok ékelődnek.

Az új Hahotának mégis érdemes esélyt adni, mert kiváló képregényesek munkáit is közli, és talán új olvasóközönséggel ismerteti meg a nevüket. Kedvező ára miatt bízhatunk benne, hogy a piacon marad az újság, ahogy abban is, hogy frissebb, aktuálisabb tartalmakat közöl majd. Jelenlegi színvonala alapján egyelőre inkább csak egy darabka múlt, amire jó szívvel azért ritkán gondolunk vissza.

Hahota 50. Színes, puhafedeles zsebkönyv, 112 oldal. Kiadó: Ábra Kkt.

 

Francia noir

Ismerve a francia képregényeket övező lanyha hazai érdeklődést (az örök kivétel: Astérix), a Blacksad fogadtatása több mint kellemes meglepetés. A kétezres évek francia-spanyol sikerének tavaly jelent meg a magyar fordítása, az első kötetet pedig olyan sokan keresték, hogy a kiadó a vártnál gyorsabban kihozta a folytatást. A Hófehér nemzet alcímet viselő második rész ugyanabban az aprólékosan kidolgozott, rendkívül egyéni, a műfaj kedvelői számára mégis azonnal otthonos noir-fantáziavilágban játszódik, mint a nyitány, története viszont fordulatosabb és több rétegű. A melodrámai csavarokat tartogató nyomozás során a negyvenes-ötvenes évekbeli amerikai rasszizmus bugyraiba merülhetünk, és mivel szereplőink állatok, ezért a fehér fajvédők és a sötétebb bőrű kisebbségek is ügyesen kitalált állatseregletekbe rendeződnek. A Blacksadet nemcsak a képregények között illeti megkülönböztetett figyelem: aligha kapható ma jobb noir a magyar könyves piacon.

Juan Díaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – Hófehér nemzet. Színes, keményfedeles, 56 oldal. Kiadó: Pesti Könyv.

 

Online/Offline

Az internet is okozhat függőséget, a leszokást pedig Magyarországon is segítik különböző foglalkozások és táborok. Sőt, már az internetfüggőségről szóló képregényünk is van, Ghyczy Csongor írta és rajzolta. Oktatóképregénynek tűnik, és valóban, az egyik netfüggőséggel foglalkozó szervezet támogatta az alkotót. Ennek megfelelően a történet tanmese jellegű, egy netelvonóra küldött lány a főhőse. Nehéz megbarátkozni a komolykodó, patetikus párbeszédekkel – amelyek nem egyszer csetablakokba íródnak, ez is másodlagos frissességű ötlet –, ugyanakkor hiba lenne a reklámújságok közé száműznünk Ghyczy munkáját. Kevés színre redukált, mégis vibráló képi világa szinte lidérces élménnyé teszi a lapozgatást, összhangban azzal, hogy kamasz szereplőit mintha korunk zombijaiként ábrázolná. A végkicsengés nem egyértelműen pozitív, de elrettentő tanmesezárlatról sincs szó, annál hétköznapibb és éppen ezért lehangolóbb a befejezés. Különös kísérletként mindenképp említésre méltó Ghyczy Csongor netfüggőség-kalauza.

Ghyczy Csongor: Online/Offline. Színes, puhafedeles, 24 oldal. Kiadó: Comicsmania.

 

Kránicz Bence


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 64-65. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13349