KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Super

Géczi Zoltán

Super – amerikai, 2010. Rendezte: James Gunn. Szereplők: Rainn Wilson, Liv Tyler, Ellen Page, Kevin Bacon. Forgalmazó: Cinetel. 92 perc.

Az, hogy főhősünk (Rainn Wilson) kolosszális balfék, különösebb kertelés nélkül kijelenthető: későharmincasként egy külvárosi dinerben műveli magas szinten a hamburgersütés kifinomult tudományát, szabadidejében stupid tévéműsorokat bámul, bárminemű örömet csakis szépséges felesége (Liv Tyler) mellett talál, aki kigyógyult kábítószerfüggőként az új élet illúzióját űzve kötötte össze vele életét. Amikor pedig a lány lelép egy sumák bűnözővel, emberünk hirtelenjében megvilágosodik, és kretén igazságosztóként kezd új karriert („Shut up, Crime!”); ámokfutásával igazolja Charles Bukowski tételét, miszerint az emberek nem a nagy dolgoktól, hanem a hétköznapi apróságoktól tudnak igazán megtébolyodni.

A Super a szuperhős-kultusz által keltett neurózist, a szuperhős-mítoszok fekete-fehér világképének idiotizmusát kacagja ki; eme szatíra főszereplői végtelenül frusztrált emberek, kiket a hétköznapok abszurditásai őrjítenek meg. Teszi mindezt elsőrangú szereplőgárdával: Ellen Page tündérien idióta, Kevin Bacon laza és vagány, Liv Tyler imádnivaló, ráadásul a film lényegesen okosabban használja a karaktereket és a helyzetkomikum dramaturgiai intézményét, mint a hasonló habitusú darabok (Kick Ass, Defendor). A forgatókönyv jobbra is, balra is keményen oszt: a fundamentalista keresztények, az idióta képregény-geekek, a televíziós evangelizáció (Szent Bosszúálló Krisztus!), a bugris wannabe-gengszterek mind megkapják a magukét, miközben sora veszi és kikacagja a műfaji közhelyeket is. Egyszerre infantilis és véres, vicces és szomorú, de lehetne kicsit harsányabb és lendületesebb, mert középpályán elfogy a kraft, sajnos az erős expozíció és a zsánerre vonatkozó nézői elvárásokra merészen fittyet hányó finálé közé becsúszik néhány enervált jelenet. Azonban egyenetlenségei mellett is szerethető és szórakoztató mozi, ráadásul presztízsét emeli, hogy ízig-vérig szerzői film – a Supert ugyanis A galaxis őrzőit jegyző James Gunn írta és rendezte.

Extrák: semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12067