KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mr. Jones

Kovács Marcell

Mr. Jones – Mr. Jones, amerikai, 2013. Rendezte és írta: Karl Mueller. Kép: Mathew Rudenberg. Zene: Herwig Mauer. Szereplők: Jon Foster (Scott), Sarah Jones (Penny), Mark Steger (Mr. Jones), Faran Tahir (Az antropológus), Stanley B. Herman (Az idős újságíró). Gyártó: Preferred Content/Preferred Film & TV. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 90 perc.

 

A legcinikusabb slasher-filmek ellenszenves, a szigorú büntetésre rászolgáló hőseinek közvetlen leszármazottjait tisztelhetjük a Mr. Jones ifjú művész-párocskájában. A házi videós stílusban készült erdei horror főszereplői feladják városi életüket és a hegyekbe költöznek, hogy megfeneklett kapcsolatukat rendbe hozzák. Az ideggyenge Scott dokumentumfilmes ambíciókat dédelget, és Penny a természetfilmes projekt kedvéért parkolópályára állítja saját fotós karrierjét. A film a kényszeresen videózó Scott felvételeiből áll össze, és ezeken a fiatalok olyan sekélyes művészpalántákként jelennek meg, hogy az első perctől kezdve türelmetlenül várjuk a fák közül előbukkanó sorozatgyilkos háborús veterán remetét vagy az emberevő rozsomákot. De csak egy fekete csuhás, néma képzőművész bukkan fel, aki rőzsevesszőkből fabrikált félelmetes madárijesztőivel riogatja az erdő lakóit. Az események azután rémálomszerű fordulatot vesznek, és a hallucinációkban bővelkedő folytatás már sokkal inkább idézi az Útvesztőbent, mint az Ideglelést.

A rendezőként most debütáló Karl Mueller a kisköltségvetésű horror kedvelői számára ismerős lehet a Hasadás című, egyetlen légópincében játszódó, keservesen hosszú világvége-mozi írójaként. Szimpatikusan forrástakarékos filmjében ezúttal is előfordulnak érdekes gondolatok, némi igyekezettel akár a művészet feladatáról szóló eszmefuttatásként is értelmezhetőek a látottak. A film utolsó húsz percének zsibbasztó látomás-orgiája izgalmas befejezése lehetne a rendhagyó turista-horrornak, de mind képileg, mind üzenetében közhelyes, a szokásos kérdéseket veti csak fel. Amit látunk, vajon a valóság vagy látomás? Talán az egész történet a szereplők elméjében játszódik le? És meddig tart még?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11896