KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Sinkovits Imre (1928–2001)

• Lengyel László: Szabadlegény Jancsó 80
• Vidovszky György: Jancsó, a király Beszélgetés középiskolásokkal
• Mundruczó Kornél: Állatkerti mesék Jancsó 80
• Bikácsy Gergely: Mozilidérc Mándy mozija
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: A szépség rabjai Televízió: férfireklám
• Hammer Ferenc: Claudia Citroën Nők a tévéreklámban
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan kéz Beszélgetés Levendel Ádámmal
• N. N.: Az amerikai tévéreklám (1945–95)
CYBERVILÁG
• Sipos Júlia: A hálózott ember Beszélgetés Nyíri Kristóf filozófussal
• Kriston László: e-demokráci@? Paradigmaváltás Hollywoodban – 2. rész
• Kriston László: Párhuzamok Könyvszakma – Filmipar
• Kömlődi Ferenc: Gépi balettek Robotrendezők

• Beregi Tamás: Monty-montázs Angol humor
• N. N.: Monty Python repülő CD-ROM-jai
• Karafiáth Judit: A megtalált Proust Az eltűnt idő filmjei
• Ardai Zoltán: Időnk Leával A fogolynő
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A kőkori szappanopera Pordenone

• Csont András: Egy brassói Párizsban Brassaï-kiállítás
FILMZENE
• Szőnyei Tamás: Sűrített idő Beszélgetés Szemző Tiborral
KRITIKA
• Csengery Kristóf: Bartók-kenyér Gyökerek
• Gelencsér Gábor: Mértékrend Zalán Vince: Gaál István krónikája
• Varró Attila: A kép ópiuma Rekviem egy álomért
• Takács Ferenc: T-modell Dr. T és a nők
• Báron György: A Szovjetunió magányos hőse Vorosilov mesterlövésze
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Pan Tadeusz
• Varró Attila: Tigris és Sárkány
• Csantavéri Júlia: Malena
• Köves Gábor: Wonder Boys
• Reményi József Tamás: Betty nővér
• Ádám Péter: A meztelen Maya
• Nevelős Zoltán: Billy Elliot
• Kis Anna: Anyegin
• Strausz László: Szívörvény
• Tamás Amaryllis: A jövő kezdete
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Temetés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Clara

Vajda Judit

Geliebte Clara – német-magyar-francia, 2008. Rendezte: Helma Sanders-Brahms. Írta: Helma Sanders-Brahms, Nicole-Lise Bernheim és Colo Tavernier. Kép: Jürgen Jürges. Szereplők: Martina Gedeck (Clara Schumann), Pascal Greggory (Robert Schumann), Malik Zidi (Johannes Brahms), Fesztbaum Béla (Tausch), Takátsy Péter (Wazielewski). Gyártó: Integral Film / MACT Productions / Medienboard Berlin-Brandenburg / Objectiv Filmstudio. Forgalmazó: Grant Film Kft. Feliratos. 107 perc.

 

Habár a Clara rendezője, Helma Sanders-Brahms alakítja az egyik főhőst, Johannes Brahmst, az operatőr Jürgen Jürges pedig a címszereplő leszármazottja, a személyes érintettséget a filmesek nem tudták alkotásuk javára fordítani. A Robert Schumann, felesége és Brahms közötti bonyolult viszonyról – nem pedig, ahogy azt a cím sugallja, egyedül Clara Schumannról – mesélő mű érdektelen marad, annak ellenére, hogy a nyitány valami sokkal többet és szebbet ígér (a művészházaspár irodalmian emelkedett párbeszédét tartalmazza), ahogy az elemelt, szívhez szóló zárlat is csodaszép. Csak ami a kettő közt van, az nem akart összejönni.

A rendező persze eleve nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen nem lehet mindegyik zenészéletrajz olyan ihletett és látványos, mint az Amadeus, és valóban nagy kihívás túllendíteni a nyersanyagot a poros biográfiánál, hogy a letűnt korok zenéjével és az azt megszólaltató elfeledett figurákkal a ma emberét is megszólítsák. Olyan nagy a kihívás, aminek Helma Sanders-Brahms nem tudott megfelelni – hiába dolgozott együtt Pasolinivel, úgy tűnik, nem sikerült túl sok eredetiséget és újító szellemet kölcsönöznie mesterétől. Sematikus alkotásába a Schumannt játszó Pascal Greggory próbál életet lehelni, aki azonban sajnos sokszor túllő a célon, és hangoskodva ripacskodik.

A Schumann házaspár és Brahms története korábban mást is megihletett, és a Clara az 1947-es Clarence Brown-filmmel való összehasonlításban is alulmarad. Habár a Szerelmi dal sem remekmű (inkább csak a főszerepet játszó Katharine Hepburn életműve szempontjából érdekes), sokkal merészebb a későbbi alkotásnál: egy igazi nagyszabású, klasszikus hollywoodi mozi, amelyben nem félnek rengeteget zenélni és nem kevés humort csempészni az alapvetően tragikus cselekménybe, ráadásul az igazi dráma a koncert- és zenetermekben bontakozik ki – míg a Clara beérte Schumannék hálószobájával.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9858