KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Sinkovits Imre (1928–2001)

• Lengyel László: Szabadlegény Jancsó 80
• Vidovszky György: Jancsó, a király Beszélgetés középiskolásokkal
• Mundruczó Kornél: Állatkerti mesék Jancsó 80
• Bikácsy Gergely: Mozilidérc Mándy mozija
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: A szépség rabjai Televízió: férfireklám
• Hammer Ferenc: Claudia Citroën Nők a tévéreklámban
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan kéz Beszélgetés Levendel Ádámmal
• N. N.: Az amerikai tévéreklám (1945–95)
CYBERVILÁG
• Sipos Júlia: A hálózott ember Beszélgetés Nyíri Kristóf filozófussal
• Kriston László: e-demokráci@? Paradigmaváltás Hollywoodban – 2. rész
• Kriston László: Párhuzamok Könyvszakma – Filmipar
• Kömlődi Ferenc: Gépi balettek Robotrendezők

• Beregi Tamás: Monty-montázs Angol humor
• N. N.: Monty Python repülő CD-ROM-jai
• Karafiáth Judit: A megtalált Proust Az eltűnt idő filmjei
• Ardai Zoltán: Időnk Leával A fogolynő
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A kőkori szappanopera Pordenone

• Csont András: Egy brassói Párizsban Brassaï-kiállítás
FILMZENE
• Szőnyei Tamás: Sűrített idő Beszélgetés Szemző Tiborral
KRITIKA
• Csengery Kristóf: Bartók-kenyér Gyökerek
• Gelencsér Gábor: Mértékrend Zalán Vince: Gaál István krónikája
• Varró Attila: A kép ópiuma Rekviem egy álomért
• Takács Ferenc: T-modell Dr. T és a nők
• Báron György: A Szovjetunió magányos hőse Vorosilov mesterlövésze
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Pan Tadeusz
• Varró Attila: Tigris és Sárkány
• Csantavéri Júlia: Malena
• Köves Gábor: Wonder Boys
• Reményi József Tamás: Betty nővér
• Ádám Péter: A meztelen Maya
• Nevelős Zoltán: Billy Elliot
• Kis Anna: Anyegin
• Strausz László: Szívörvény
• Tamás Amaryllis: A jövő kezdete
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Temetés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

D'Annunzio

Szemadám György

 

A régi, jó, hagyományos filmgiccs egyik legközkedveltebb változata a Nagy Művészről szól. (Vagy legalábbis arról a fantom-képről, melyet ugyanez a filmgiccs termelt ki a tömegemberré degradált néző agyában.) Arról a Szent Szörnyetegről akinek film-hálószoba-kulcslyukán oly riasztóan érthető kisebbségi érzéssel kukucskál a „hétköznapi ember”. Ennek a lakáj-attitűdnek jogos (?) igényét elégítik ki az ehhez hasonló filmek, melyek a Zseni emberi gyengeségeiből, hálószobatitkaiból és a Szent Művészetre vonatkozó üres közhelyekből emelnek, ha nem is katedrálist, de papírmasé kulisszát. (No hisz! Én is ugyanilyen lennék, ha... – gondolhatja a kukucskáló.) Ezúttal D’Annunziót – a századforduló legnépszerűbb olasz költőjét, a dekadens dandyt, a század első gavallérját, a híres pozőrt – érte ez a kétes tisztesség. Akiről Szerb Antal megjegyzi: „...jó ízlésében mindenki kételkedni fog, aki látta egyszer a Vittoriálét, D’Annunzio saját tervei szerint épült hatalmas villáját”. Ami csak azért említésre méltó, mert jelzi, hogy a témaválasztás és a megvalósítás hogyan talált egymásra ebben a filmben. Igen! Minden pontosan a helyén van itt! Hisz mily divatosan vonzó számunkra már maga a kor is. Ah! A századforduló! Azok a tapétás szalonok a régi képekkel! Azok a szép bútorok, azok a drága vázák, azok a romantikus ruhák! És különösen a selymek és csipkék! Mily finoman izgató a soft-pornó, ha ilyen alsóneműk közül hámozódik elő Stefania Sandrelli szép feneke, még az is kiderül, hogy azok a hosszúszoknyás, társaságbeli úrihölgyek is többféle szeretkezési pozíciót gyakoroltak, de még az önkielégítést és a homoerotikus játékokat sem tagadták meg maguktól! Aztán az emelkedett pillanatok: gondolázás Velencében, sétalovaglás, vidéki idill, a férfi-barátság szép pillanatai íjászat közben! Van itt minden. No és persze a művész-extravagancia jelzései, mint az ajándékba küldött száz szál vörös rózsa (ki hallott valaha is ilyet!), a hat láda pezsgő, a szeretett nővel való ágybabújás előtt elfogyasztott alkoholos eper, no meg a ferencesrendi csuha, amelyet állítólag D’Annunzio tényleg hordott – a filmben selyem hálókabátként transzformálva. Egyszóval: nekem tetszett!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5313