KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Férj és feleség

Tüske Zsuzsanna

The Accidental Husband – amerikai-brit, 2008. Rendezte: Griffin Dunne. Írta: Mimi Hare, Clare Naylor és Bonnie Sikowitz. Kép: William Rexer. Zene: Andrea Guerra. Szereplők: Uma Thurman (Dr. Lloyd), Jeffrey Dean Morgan (Patrick), Justina Machado (Sofia), Colin Firth (Richard), Sam Shepard (Lloyd). Gyártó: Blumhouse Productions / Team Todd / YFG. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 90 perc.

 

A néhány hónap leforgása alatt romkom-uralkodóvá előlépett esküvői vígjáték alműfaja végtelenbe mutató filmtermésének köszönhetően továbbra is biztoslábú trónszéken feszít – pozícióját valószínűleg még olyan apróbb balfogások sem veszélyeztetik, mint a legújabb kötelezően kiutalt, hamis reményekkel kecsegtető szerelmi lecke.

A sztárparádé fényében sütkérező tanmese főhőse ezúttal egy sikeres rádiós műsorvezetőnő, Dr. Emily Lloyd, aki bölcs tanácsokkal igazgatja a new york-i lakosság szerelmi életét, különös hangsúlyt fektetve a párválasztás problémájára. Megfellebezhetetlennek tűnő aranyszabályával, miszerint a legjobbnál nem szabad alábbadni, még az elvileg biztos alapokon nyugvó kapcsolatokat is sikerül látatlanban szétzúznia. Az egyik áldozat, Patrick, az esküvője előtt hoppon hagyott tűzoltó azonban megelégeli a Szerelemdoktor áldásos tevékenységét és elindítja bosszúhadjáratát: egy adminisztrációs trükk segítségével a nő hivatalos férjévé válik – megakadályozva, hogy hősnőnk minél előbb kimondhassa az igent a tökéletes partinak. Emily gyorsan a nép közé ereszkedik és rátalál a nem kívánt fantomférjre, akinek feltűnése természetesen számos félreértéssel, sőt egy szerelmi háromszög kibontakozásával jár.

A főállásban színészként tevékenykedő Griffin Dunne, a Meglesni és megszeretnivel és az Átkozott boszorkákkal rendezőként már szerzett némi jártasságot a romantikus vígjátékok terén, ezúttal azonban a könnyedséget inkább az elnagyoltság váltja fel. A karakterformálás esetlenségeiből és a balul elsült szereplőválasztásból adódóan csupán erőltetett menetben levezényelt bonyodalmakkal, kényszerű egymásratalálásokkal szembesülünk és továbbra is rejtély marad, hogy az arisztokratikus elegancia és a bumfordi báj hogyan kerülhetett végül közös nevezőre.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9927