KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dan és a szerelem

Csillag Márton

Dan in Real Life – amerikai, 2007. Rendezte: Peter Hedges. Írta: Peter Hedges és Pierce Gardner. Kép: Sondre Lerche. Zene: Lawrence Sher. Szereplők: Steve Carell (Dan Burns), Juliette Binoche (Marie), Dane Cook (Mitch Burns), Alison Pill (Jane Burns), Brittany Robertson (Cara Burns). Gyártó: Focus Features / Touchstone Pictures. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 98 perc.

 

Legkésőbb a Szex és New York óta tudjuk, hogy jót tesz egy filmnek, ha a főszereplő életének nemcsak a történet, de maga a karakter is mesélője, azaz ha az illető lábjegyzetekkel látja el mindennapjait. Carrie Bradshaw szexről és párkapcsolatokról értekezett publicisztikáiban, Dan Burns (Steve Carell) pedig gyermeknevelésről és családi létről ír és ad tanácsot az olvasóknak. Nem is csinálja rosszul, hiszen szakmai élete sikeres, csakhogy éppen magánéletében nem képes alkalmazni saját tanácsait: négy éve él özvegyként három bájos (és korukból fakadóan bajos) lányával, akiktől boldogtalansága és merevsége miatt szinte teljesen elhidegült. Dan minden percét lányaira fordítja, mégsem tölt velük valós időt, mert – mint később bevallja – túlságosan emlékeztetik őt szeretett feleségére. Amikor apa és három lánya a szokásos nagycsaládi nyaralásra indul a Rhode Island-en élő nagyszülőkhöz, ahol testvérek és unokatestvérek példásan töltik együtt idejüket játékkal és sportolással, a négy éve szenvedő Dan kénytelen szembenézni saját nyomorúságával – jó Amerikai szokás szerint természetesen külső nyomásra.

A saját regényének filmre írásával (Gilbert Grape) nevet szerzett, majd a rendezésbe a 2003-as Hálaadással belekóstoló Peter Hedges író-rendező most is tartja magát a védjegyévé vált „életszerű és emberi” ábrázolásmódhoz, és finom részletekkel bűvöli el a nézőt, aki jó eséllyel észre sem veszi, hogy szabályosan kommersz romantikus vígjátékot lát. A Dan és a szerelem ugyanis egy függetlenfilmes eszközökkel operáló, gondosan kiszámolt és megtervezett hangulatmódosító stúdiófilm, mintha John Williams olyan vonósnégyest szerzett volna, melyben a szokásosnál kevesebb zenész tolmácsolja a megszokott motívumokat – a megszokott hatással. Az öccse új barátnőjével egy könyvesboltban véletlenül összefutó Dan – hogy, hogy nem – mintegy harminc perc leforgása alatt bűvöli el Marie-t (Juliette Binoche), majd önti ki neki a lelkét, és bizony nagy a meglepetés a szülői házban, amikor hősünk szembesül a titokzatos idegen kilétével. A cselekmény minden mozzanata innentől kezdve kiszámítható, Carell mimikája adottságaihoz képest schwarzeneggeri szintre süllyed, és bár a jól kitalált figurák sokasága a Hannah és nővérei Hálaadás-jeleneteit idézi, azért ebben a filmben szórakoztatóipari szakmunkásokat látunk, akik a nagy közös cél, a könnybe lábasztás érdekében hajtják igába fejüket.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/09 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9480