KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sötétkékmajdnemfekete

Kolozsi László

Azuloscurocasinegro – spanyol, 2007. Rendezte és írta: Daniel Sanchez Arévalo. Kép: Juan Carlos Gomez. Zene: Pascal Gaigne. Szereplők: Quim Guiterrez (Jorge), Marta Etura (Paula), Raúl Arévalo (Israel), Antonio de la Torre (Antonio). Gyártó: Tesela Producciones Cinematográficas. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 105 perc.

 

Daniel Sanchez Arévalo Sötétkékmajdnemfekete című filmje sötétkék, majdnem fekete komédia. Nem csak a homoszexuális szál, nem csak a börtön- és a kórházjelenetek, hanem a képek színe, a film sötétkékmajdnemfekete hangulata, nyers humora és a férfiakat simán lejátszó színésznők miatt is lehet Almodóvart kiáltani – de felesleges. Arévalo életszemlélete egészen más, mint a nagy neves kor- és honfitársé; Arévalo esendő hőseinek a rendező nem bocsátja meg kis és nagy bűneiket: a bűntetteket bűnhődés követi; a közösülés után óvatosan lopódzik a szerelem; a nyughatatlan portásfiú sötétkékmajdnemfekete öltönyre ácsingózik. Arévalo alakjai hétköznapibbak Almodóvar alakjainál, történetei egyszerűbbek, elmondva akár az a benyomásunk is támadhatna, hogy filmje önéletrajzi, ahogy honunkban mondják: „így jöttem” film. Jorge, a portásfiú beteg apját ápolja, és hiába küzd egyetemmel, a multik szkülláival, nem nyert bebocsáttatást a jobb életbe. Sorsában egy félnótás barátja osztozik, akivel a bérház tetejéről figyelik a szomszéd ház masszázsszalonját. Jorge testvére – nem derül ki, miért – börtönben ül; egy színjátszó-körben ismerkedik meg Paulával, aki mindegy, hogy kitől, gyereket akar: hogy átkerüljön a börtönkórházba. Életképes spermái – mint kiderül – azonban csak Jorgénak vannak, aki egy beszélőn belemegy abba, hogy Paulát teherbe ejtse. Ki lehet találni a folytatást. Ez az egyetlen baj Arévalo filmjével, ami egyébként joggal nyert számos Goya-díjat (többek közt a legjobb első film díját) – és ez a legnagyobb különbség Arévalo és Almodóvar között: ez utóbbi nem kiszámítható. És nem beszámítható. Minden filmje szívszorító és megható. Arévaloé csak: szívszorítómajdnemmegható.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9056