KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kőkemény család

Gőzsy Kati

 

A Szex és New York sorozatban ismertté vált negyvenes Sarah Jessica Parker most menyasszonyt alakít, akit a párja éppen bemutatni készül a családjának. A lány joggal tart az első találkozástól. A négygyerekes New England-i Stone család az elsőszülött fiúnak (Dermot Mulroney játssza, akiért az Álljon meg a nászmenet!-ben Julia Roberts és Cameron Diaz vetekedett) nem olyan feleséget képzelt, aki „teljesen álszent, és merev, mint egy fakeret”, ráadásul „olyan idétlen torokköszörülési tikkje van, mintha csak labdát nyelt volna le”, de Meredith-t (Parker) már az első percben ilyennek látják. És minél jobban igyekszik, hogy elfogadják, annál rosszabb lesz a helyzet. Ráadásul karácsony van.

Persze ebből az alaphelyzetből jó film is kerekedhetne, de az amerikai író-rendező Thomas Bezuchának csak annyi volt a célja, hogy a Kőkemény család ne hasonlítson arra a bizonyos burleszkes vígjátékra, amiben Ben Stiller próbál meg kényszeresen megfelelni a Robert De Niro játszotta apósnak - képzeljük el az Apádra ütöket kevesebb vicces jelenettel, kevesebb váratlan fordulattal, ugyanakkor felturbózott mennyiségű közhelyes sztereotípiával. A gúnyolódó családról itt már az első percekben kiderül, hogy van szíve: a süketnéma fiúk még meleg is, a párja néger, a Diane Keaton alakította anyuka betegsége halálos, a legkisebbik lány pedig szingli. Itt Az elnök emberei tévésorozatba illő politikai korrektséggel rendelkezik mindenki, kivéve Meredith-t, aki vacsora közben a meleg testvért abnormálisnak nevezi, és ezzel még a vőlegényét is sikerül magára haragítania.

A film belevaló plakátján egy menyasszony keze mutatja feltartott ujjal, hogy bekaphatják, de ez ne tévesszen meg senkit, a főszereplő nem vad republikánus amazon, csak még nem nőtt fel a Stone családhoz. A happy endhez közeledve mindkét fél tanul a másiktól, a befejezés megható és tanulságos egyben, sőt kerek, akár egy hópelyhes karácsonyi üveggömb, amit csak karácsonyi hangulatban érdemes nézegetni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8467