KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nada csoport

Iván Gábor

 

A tegnapi lapokat, ha elmulasztottuk elolvasni, még kézbe vesszük, de a múlt hetit már csak azért, hogy kidobjuk, jóllehet betűi nem fakultak ki, csak elpárolog az ereje. Megtörténik ez filmmel is, ha későn jut a néző elé.

Claude Chabrol filmjének születése és magyarországi bemutatója közt eltelt időben tucatnyi emberrablást szoronghattunk végig az aznapi napilapok, a rádió és a televízió – no meg a történelem jóvoltából. Elmeditálhattunk a politikai töltésű emberrablás értelmén, kivesézhettük értelmetlenségét, felmérhettük következményeit, vagyis magunk járhattuk végig az utat, amin ez a film akar megjáratni bennünket. Csakhogy a film nálunk lekéste a bölcsesség idejét, s ezért a járatást fölösleges ráncigálásnak érezzük.

Ha most levonjuk a következtetést, hogy tehát Chabrol, a „nouvelle vague”, a francia új hullám éllovasa – A szép Serge és az Unokafivérek rendezője – nem alkotott maradandót, úgy csak az igazság felét mondjuk ki, vagyis igazságtalanok vagyunk. Ő is, mint volt fegyvertársainak többsége, az utóbbi években elfordulva a „magas” művészettől, kommerszet művel, s ez alól a Nada csoport sem valódi kivétel. A film mégsem értéktelen. Még akkor sem, ha felismerései már egy kiskorú nézőt sem nyűgöznek le újdonságukkal. A Semmi fedőnevű anarchista csoport tragikus felbomlását bemutató vállalkozás tisztes alkotói szándékból született, és kétségtelenül tapasztalt filmes szakember gondos, pontos munkájának végeredménye. Az egészségesen ki nem hordott, csak az állítás szintjén megjelenő társadalombírálat egy izgalmas kalandfilm hozadéka. Hogy egy film két órán keresztül fogva tartja nézőjét, végül is nem kevés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 38-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8016