KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ezüstnyereg

Tótisz András

 

Nem igaz ám, hogy a westernekben nem is töltenek, csak lőnek. Az Ezüst nyeregben például igenis töltenek. Igaz csak egyszer, de az is valami, és a valóság hű ábrázolása nem egy makaróni western feladata.

Az Ezüst nyereg tehát nemcsak egy nemesfémből készült díszes lószerszám, hanem így becézik a hőst is aki használja e makaróni westernben. Makaróni, nemcsak azért, mert Olaszországban készítették, hanem azért is, mert ügyesen elkerül minden művészkedést. Nem bemutatja a vadnyugatot, nem isteníti, le sem leplezi, egyszerűen keretnek használja. De még csak nem is a vadnyugatot használja keretnek, mint az igazi westernek, hanem a vadnyugati filmek sablonjait. Postakocsi, postaállomás, marcona rablók, hülye seriff, szalon és kupi, forgópisztolyos mesterlövészek, akiknek semmi dolguk sincs az őgyelgésen kívül... No, meg egyéb sablonok a vérbosszútól a talpraesett kisgyerekig.

A soha nem volt világot az Ezüst nyereg nem is próbálja másnak mutatni mint díszletnek, vad tájakkal, vad férfiakkal, szép lovakkal, és szép nőkkel. A makaróni western nagyüzemi konyháján a sztori gyenge tésztáját bőséges paradicsomvérrel locsolták, és szerencsére humorral. A hős éjjel-nappal viseli az „ő” jellegzetes kabátját, társa megjelenését kígyócsörgés kíséri, mint Homérosz hőseit az állandó jelző.

Szóval könnyű – akár az Ezüst nyereg példáján – elsorolni a jó kommersz kalandfilm alkotórészeit, csak éppen megcsinálni lehet igen nehéz, ha idehaza sehogy sem akar sikerülni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7912