KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szökött fegyenc

Józsa György Gábor

A szökött fegyenc nagyon veszedelmes – mondják a film elején. Hatalmas apparátus ered a nyomába, komputerrel, káprázatos technikával. Hiába: a második jelenetben már szakállal láthatjuk, vagyis kicsúszott üldözői kezéből.

Hogy ki ő, és miért ítélték el, nem tudjuk. Fiatal ember, jóképű, el sem hinnénk, hogy gonosztevő, ha olykor nem gyilkolna gátlástalanul. Igaz, lépten-nyomon romlott, züllött alakokba botlik, valutázók, feketézők, hiánycikkekkel üzletelők szegélyezik útját, akik közül nem egy a gazdaságirányítás és a termelés felelős posztján állva a szovjet társadalom megbecsült tagja.

A nyomozás egyszerre folyik a szökevény után, egy fezőr meggyilkolása és súlyos gazdasági bűncselekmények ügyében. A fiatal és szintén jóképű detektíveknek még magánéletre és autóversenyzésre is marad idejük. Munkájukat intuíció, számos véletlen és a lakosság segítségét képviselő társbérlő följelentése segíti, hogy végül a filmtörténet egyik legunalmasabb lövöldözése tegyen igazságot.

Ismeretesek a szocialista környezetben játszódó bűnügyi filmek készítésének nehézségei, az alkotók mégis eldönthették volna, társadalomrajzot vagy kalandos történetet kívánnak-e a nézők elé tárni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/11 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7667