KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

25 millió fontos váltságdíj

Ambrus Katalin

 

A kosztümös, történelmi kalandfilmek hősei magától értetődően a nemesi rend okos, erős, vitéz tagjai, míg a modern kalandfilmekben a származás már lényegtelen tényező. McLaglen rendező alkotásának főhőse, a várúr azonban hangsúlyozottan rendelkezik a skót nemes harci erényeivel, jóllehet ez a hagyományőrző úriember csak annyiban képviseli egyénien a nemességet, hogy különcségei egyediek. Ám a lényeg nem a különcségek mibenléte, hanem maga az a tény, hogy sem származásban, sem szokásaiban nem közönséges ember. Ezért tud rettenthetetlen lovagként harcba szállni – hazájáért, s a biztosítótársaság érdekében – egy nemzetközi banda ellen, akik felrobbantják a hatalmukba kerített északi-tengeri olajtermelő-telepeket, ha nem kapják meg a kért váltságdíjat.

A főhősnek kitűnően felkészített csapat áll rendelkezésére, saját nevelés. Egy középkorban játszódó történet esetében úgy mondanánk: udvarában nevelkedett hűbéres ifjak. A film ellenpontozásra törekszik: a nemesurat patriarchális viszony fűzi embereihez, s a virtus, ez a fontos vitézi erény is mozgatója cselekedeteinek; ezzel szemben a zsaroló banda tagjait pusztán a pénzszerzés vágya kapcsolja össze. így magasabb szempontok szerint jogos a történet befejezése, a nemzetközi rablók feletti győzelem.

A film tehát csak első pillanatra tűnik könnyed kalandfilmnek, az alkotást mélyebb jelentéssel ruházza föl, hogy sugallja a nemesi erények továbbélését, hasznosságát, teljes elégtételt szolgáltatva a konzervatív, hagyományokat mereven tisztelő magatartásformának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7341