KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Őrült napok

Loránd Gábor

 

Mintha kissé megkergültek volna az NSZK-ból szabadságra hazatért jugoszláv vendégmunkások. Isznak, kártyáznak, autójukon parádéznak, esztelen fogadásokat kötnek, régi ellentétek parazsát szítják, még ölnek is. Nikola Babić intő példázatnak szánt története arról igyekszik meggyőzni a nézőt, hogy az idegen földön szerzett élmények: a magány, a kiszolgáltatottság, a naphosszat tartó robot elvadítják, tönkreteszik a hajdan vidám, egyszerű falusiakat. Pénzük van, de valahogy mind kivetkőznek régi önmagukból. Csak a tragédiák figyelmeztetik őket: valami nincs rendben.

Készséggel elfogadjuk, hogy kegyetlenek a vendégmunkáslét törvényei, hisz olvashattunk szavahihető krónikásokat: Böllt, Lenzet, Max von der Grünt, vagy külföldet járva, magunk is láthattuk a diszkrimináció ugyancsak konkrét megnyilvánulásait. Ez a film viszont nem tud hiteles kapcsolatot teremteni a két pólus, a külföld és a szülőföld között. Mértéktelen kocsmai ivászatok és egy puskalövéssel végződő egyéni bosszú képei peregnek előttünk, csak a bánatos arák és hitvesek panaszából sejthetjük meg, honnan fúj valójában a szél. A vendégmunkás-barakkok felől. De ezt legfeljebb csak becsületszóra hisszük el ennek a hosszadalmas üresjáratokkal elnehezített műnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7311