KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sommersby

Barotányi Zoltán

Jó estét gyerekek! Ma a vajszívű álférjről és az ő szerető nejéről regélek (ezt!) nektek egy kis középkorias moralitást, sok érzelemmel, vérrel-verítékkel-melasszal és egy kis whiskyvel leöntve. Történt egyszer, hogy a gaz jenkik, nyilván a titkos szabadkőműves központ utasítására, megnyerték a polgárháborút (sőt, nem átallották felszabadítani az örökkévaló kommunista szombatra teremtett feketéket – azután persze jöhet a hip-hop zene, a kosárlabda meg a crack). Nos, hogy szavamat ne felejtsem, a jenkik elvittek minden mozdíthatót, csak Jack Sommersby szemrevaló nejét hagyták hátra nekünk – hogy maradjon egy női főszereplő is. Megtér (hál’ istennek nem oda) maga a ház ura is – de, szörnyűség: a régi, arany-jó természetű (brutális, részeges, erőszakos, kegyetlen, fajgyűlölő s többnyire impotens) gazda helyett egy nyápic liberális, filantróp, toleráns, korrekt, nőkedvelő marhát látunk, aki nyilvánvalóan nem e világra teremtetett. Földet oszt, új termelési kultúrát vezet be („ráhajt, mint magyar a dohányra”), gyermeket nemz, emberként bánik a feketékkel (sőt, beszél is hozzájuk!). Senkit sem ér tehát váratlanul, mikor – persze a valódi férj egy apróbb csínytevéséért – felakasztják, derűs perceket szerezvén ezzel mind a nézőtéren, mind Jack szerettei körében. Hát ennyi volt a mese mára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=664