KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Széplány ajándékba

Gáti Péter

Michel Lang átlagos színvonalú, ugyanakkor biztos szakmai rutinról árulkodó filmkomédiája óhatatlanul alkalmat teremt a filmes humor hazai kínálatával történő összehasonlításra. Ez a francia–olasz vígjáték sem témaválasztásában, sem eszközeiben nem eredetibb, jobb a hasonló kvalitású magyar alkotásoknál, összhatásában, a poénok „célba érését” tekintve mégis felülmúlja az itthoni választékot. Csupán látszólagos ez az ellentmondás, ha ennek a koprodukciós munkának gondosan kidolgozott, a vígjátéki elemeket és műfaji határokat precízen alkalmazó, illetve tiszteletben tartó forgatókönyvét és dramaturgiáját emlékezetünkbe idézzük.

A Széplány ajándékba kétségtelenül banális cselekményre épül. A nyugdíjba vonuló szürke banki könyvelő munkatársaitól nem vázát vagy levélnehezéket kap ajándékba, hanem – rövid időre, izgató meglepetésül – egy finom és határtalanul vonzó konzumnő néhány napját, „teljes ellátással”. A számszaki ellenőrző körútból így lesz megismételhetetlenül csodás velencei utazás, amolyan gáláns végkielégítés, a félreértésekből, véletlen találkozásokból és fejvesztett menekülésekből pedig a műfaj receptjei szerinti komédia. Számos jó közepes és majdnem alpári ötletből áll a film, s mindezek közös, bár néha labilisnak tetsző tartópillére az erotika. E kommersz vígjáték – hazai példáktól eltérően – csupán annyira vállalkozik, amennyit teljesíteni képes. Jórészt helyzetkomikumra épülő szituációiban egyetlen ötletet sem hagy kiaknázatlanul; igaz, váratlan megoldásokkal sem ejti kábulatba nézőjét.

Kétségtelen, hogy a menetrendszerű poéngyártásnak vannak üresjáratai, a néhol helyzetgyakorlatokká egyszerűsödő színészi játék sem kelt illúziókat. Az egész film mégsem okoz csalódást nézőinek. Daniel Gaudry operatőrnek csupán látványos felvételeket kellett készítenie, a háttérben Velencével. A feleség epizódszerepében fáradt, de még mindig vonzó nőként feltűnik Claudia Cardinale, s a többi szereplővel együtt otthonosan mozog a vígjátéki skatulyában. Egy folytatásos kommersz filmvígjátéktípus tetszés szerinti epizódja pereg a vásznon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6254