KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Oxford Filmenciklopédia

Moziéletrajz

Kelecsényi László

Gregor és Patalas még művészettörténetet írt, az ezredvég enciklopédiája a filmipar krónikáját nyújtja.

 

Lexikonokról, enciklopédiákról csak a megjelenésük után egy-két évvel lenne szabad véleményt formálni, mikorra használatuk közben kiismerjük előnyeiket, vagy rosszabb esetben hibáikat, fogyatékosságaikat. A tömzsi oxfordiról, erről a 896 oldalnyi, műnyomópapíron közzétett filminformáció-rengetegről mégis azon melegében, röviddel az első átolvasás után alkotunk véleményt, mert feltehetőleg a későbbi, tüzetesebb tanulmányozás sem másíthatja meg kedvező benyomásainkat. Ez a kötet valóban az, aminek az alcíme ígéri: A világ filmtörténetének kézikönyve.

Hol van már az a régi szép idő, amikor két bátor tudós (Ulrich Gregor és Enno Patalas) megírhatta a film világtörténetét. Ők ugyanis még művészettörténetet írtak, csak az értékeket kutatták. Az Oxford Filmenciklopédiát szerkesztő és író Geoffrey Nowell-Smith és csapata (41 további nevet sorol föl a munkatársak listája) és a magyar kiegészítések szerzői már mozitörténeten munkálkodtak. Szinte nincs a világnak olyan csücske, ahová ne ért volna el mindenféle filmgyártást – és kort – feltérképező igyekezetük. A népes szerzőcsapat által olyan filmiparok krónikáját kapjuk, melyekről alig lehetett sejtelmünk idáig. Felületesen ismert filmbirodalmak (Japán, Kína, India) mellett nemcsak futó áttekintést, hanem alaposan részletező beszámolókat olvashatunk például a cári Oroszország és a náci Németország filmterméséről; külön fejezetek foglalkoznak – egyebek között – az arab világgal, a török mozival, az iráni filmmel. Sorolhatnánk még a mozitérkép részletességét, ám hadd tegyünk szóvá néhány, éppen Európával kapcsolatos hiányt is. Oxfordból jól ellátni Hongkongig és Tajvanig, de például Svájc vagy Románia észrevehetetlen. Pedig komoly filmtörténeti kézikönyv elképzelhetetlen Alain Tanner, Lucian Pintilie, Sergiu Nicolaescu nevének legalább az említése nélkül.

A történeti áttekintések mellett soha nem látott bőségben sorakoznak a technikával, a műfajokkal és a filmgyártást kiegészítő társművészetekkel foglalkozó fejezetek. Olvashatunk az animáció és a filmzene különböző korszakairól és stílusairól, valamint az alkotók lehetőségeit meghatározó technikai változásokról, melyeket a buzgón ítélkező történészek nem szoktak figyelembe venni.

A kötet főszövegét 134 keretes életrajz egészíti ki. Ebben is akad néhány kellemes meglepetés. Nemcsak rendezők és színészek kapnak helyet a filmtörténeti panteonban, hanem – nagyon helyesen – korszakos jelentőségű operatőrök (Gregg Toland, Raoul Coutard) és producerek (Franco Cristaldi, Anatol Dauman), díszlettervezők (Trauner Sándor), akik meghatározói voltak koruknak és szakmájuknak. A kiválasztás szempontjai egységesek, méltatlan híresség nemigen került a halhatatlanok közé. Bár az incselkedő kisördög azt mondatja velünk, ha Scharzeneggernek helye van, akkor talán Belmondo is megérdemelt volna egy életrajzot, s ha már Paul Robesont fontosnak vélik a szerkesztők, vajon Robert Bressont miért nem?

Apró szépséghibák ezek egy nagyszabású vállalkozás mindentudást ígérő adatbőségében. Még a legbuzgóbb mozibolondok és filmőrültek is nagy haszonnal forgathatják: ismeretlen, új neveket tanulhatunk Európára szűkült látóhatárunk kiszélesítésével. A magyar változat kiadója igyekezett a lehető leggyorsabban a hazai olvasók, szakemberek polcára eljuttatni ezt a nélkülözhetetlen kiadványt: egyszerre tizenöt fordító dolgozott a szövegen. Két honi szerzővel kiegészítéseket írattak. Bikácsy Gergelynek három rövid fejezetben adatott meg a magyar film évszázadának összefoglalása. Oxfordi módon oldja meg cseppet sem könnyű feladatát, csak a végén kerül időzavarba, mikor fogy a kiszabott terjedelme, de szíve szerint még sok nevet említene. Nemes Károly dolgozata más nézőpontból tárgyalja az eredeti változat lezárása utáni évek filmtörténetét, mint a külhoni szerzők. Cikkének átdolgozása, mint ahogy a bolhabetűs név- és címmutató szétválasztása, egy reménybeli második kiadás feladata volna.

 

Oxford Filmenciklopédia. A világ filmtörténetének kézikönyve. Szerkesztette: Geoffrey Nowell-Smith. Glória Kiadó, 1998.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/03 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3992