KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A hálószobában

Nevelős Zoltán

 

Ha egy színész rendezésre adja a fejét, általában különösen nagy figyelmet fordít a szereposztásra, a színészi játékra, és ekkor (legtöbbször joggal) a kritikák az alakításokat illetik dicsérő szavakkal. Todd Field tapasztalt színművész – a Tágra zárt szemek zongoristájaként emlékezhetünk rá –, rendezőként ez az első nagyjátékfilmje. Főszereplőinek döbbenetes alakításai mellett azonban Field egyéb értékeket is fel tud vonultatni művében.

Sissy Spacek és Tom Wilkinson egy középkorú házaspárt alakítanak, 20 éves fiúk egy kétgyermekes fiatalasszonnyal jár, aki még nem vált el brutális férjétől. Az érzelmileg hitelesen és érzékenyen ábrázolt, bár helyenként túlpszichologizáló dráma váratlanul tragikus fordulatot vesz, a végére pedig még bűnügyi izgalmakat is tartogat. Field legfigyelemreméltóbb fogása az, hogy az érzelmi csúcspontokat kihagyja: a felvezetés után lassú leblende, aztán a következményekkel folytatja, és mivel a kihagyott részt a néző saját képzeletével tökéletesen kiegészítheti, ez az eljárás hallatlan erőt kölcsönöz a filmnek. Egyedül a halál rövid, de annál közelibb és naturálisabb ábrázolásánál tett – vitatható sikerrel – kivételt.

A történet alapjául az új-angliai középosztály érzelmi elemzőjeként ismert Andre Dubus regénye szolgált. A film az ő szelleméhez híven realista képet fest a rákhalász kisváros lakóiról, és bár a pisztolyok kétszeri megszólaltatása erősen leegyszerűsíti a képletet, az erőszak efféle megnyilvánulását is az ábrázolt kultúra részének kell tekintenünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2590