KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Young Adam

Köves Gábor

 

Az időjáráshoz (ködös-csapadékos), a helyszínhez (Skócia) és a korhangulathoz (ötvenes évek) remekül illő zene (feszült, vészjósló) kísér utunkon: monoton munkásélet monoton ingázással a kikötőtől kikötőig közlekedő komphajó fedélzetén, tökéletes menedék egy olyan egykedvű kábultságban és érinthetetlen elszigeteltségben tengődő anti-hősnek, mint Joe, Alexander Trocchi, a beat-nemzedék glasgowi születésű írójának teremtménye. A William Burroughs és Leonard Cohen barátjaként is számon tartott Trocchi rövid, ám eseménydús élete önmagában is filmre kínálkozik, nálunk például ismeretlen kultuszának azonban jó szolgálatot tehet David Mackenzie rendező jól sikerült filmje is, mely az író 1954-ben megjelent regényének elegáns, szöveghűnek tartott adaptációja. Joe története egy vízihulla felbukkanásával kezdődik, mielőtt azonban még feltűnne a vízen lebegő női holttest, a kamera alaposan végigpásztázza a csatornafenék élettelen, hulladékokat rejtő víz alatti világát, mintegy megadva ezzel a film várható hangulatát, mely nem is igen tér el a nyitó képsor keltette várakozásoktól. Hogy mi történt a lánnyal, s mi köze mindehhez a hallgatag Joe-nak, a történet jelenidejét megszakító, flash-backbe csomagolt emléktöredékekből válik lassan nyilvánvalóvá, aki azonban valamiféle krimiszerű nyomozásra számít, mélyen csalódni fog. Joe múltbeli kapcsolatainak részletei és a munkaadója felségével folytatott viszonyának bemutatása egyes-egyedül a férfi természetét, céltalansága, önzősége és lelki bénultsága ellenére is karizmatikus egyéniségét hivatott hangsúlyozni. Joe olyan, a szükségleteinek élő ember, akinek önzőségébe belefér az örömszerzés is, mindaddig, amíg az nem ütközik saját igényeivel. Az étkezésnek látszólag pont ugyanolyan szerepe van az életében, mint a szexnek, az egyedüllétnek, mint a társas együttlétnek: Joe világának legszembetűnőbb ellentmondása épp e visszataszító öntörvényűség vonzerejében rejlik. Lehetetlen eldönteni, kivel van dolgunk: példaképpel vagy gonosztevővel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2404