KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

21 gramm

Köves Gábor

 

Megtörtént a határátlépés, a szellemi tőke vámmentesnek bizonyult, a sztárok pedig az érkezési oldalon csatlakoztak a Korcs szerelmekkel befutott mexikói csapathoz: Alejandro González Inárritu rendezőhöz, Guillermo Arriaga forgatókönyvíróhoz és az operatőr Rodrigo Prietóhoz. Már a filmcím is talányos, a megfejtés utáni vágy legalább a szinopszis első három sorának elolvasására készteti az embert, de nem kevésbé hatásos a kezdés is. Egyrészt a három szálon futó történet mozaikossága, másrészt a képek látszólagos esetlegessége, a kamera immár megszokottá vált rángatózása és a fények nyers ereje izgatja az érzékeket, készenlétbe állítva a figyelmet valamiféle rejtett, mögöttes tartalom becserkészésére. Lassan azonban tisztul a kép, s végül, amilyen könnyen megfejthető a címben rejlő feladvány (a 21 gramm állítólag az a tömeg, amennyivel halálunk pillanatában könnyebb lesz testünk, azaz ez lenne a lélek súlya), olyan könnyen megmérhető Inárritu filmjének valódi súlya is. Kétségtelen, hogy a 21 gramm a maga nemében hatékony, célra tartó film. A sötét, sötétebb, és a még sötétebb pillanatok filmje, nyers és nyomasztó tanulmány az élet árnyékos oldaláról, ahol bármelyik sarkon lesben állhat a letaglózó szenvedés, mellyel a férjét és kislányait gyászoló anyának, az áldozatokat elgázoló ex-fegyencnek, és a balesetben elhunyt férj szívével továbbélő férfinek testközelből van alkalma megismerkednie. A három szenvedéstörténet összekapcsolásán és az erőteljes színészi teljesítményeken túl azonban zsákutcába fut és erőlködésbe hajlik a rendezői szándék. Ahogy az epizodikus, időben előre-hátra ugráló történetvezetés keltette izgalom alábbhagy, nem marad más eszköz a rendező kezében, mint hogy zászlajára tűzze, és a témához illő, kellő komolyságot árasztó képekkel mutogassa, egzotikus érzés-termékként reklámozza az emberi fájdalmat. A 21 gramm elején pillanatokra és látszólag öncélúan bevágott naplemente a maga lehangoló, nyers valóságában mintha csak e szenvedéssel terhes világ szín-palettáját képviselné, melyhez, ha már nincs tere a dráma továbbbonyolításának, vissza-visszatér a film egy-egy újabb árnyalatért. Végül is a 21 gramm se nem előrelépés, se nem visszalépés a Korcs szerelmekhez képest, olyasféle tranzakció, melynek során korrekt árfolyamon váltottuk át mexikói pesónkat amerikai dollárra. Úgy tűnik, Inárrituék egyelőre nem akartak mást, mint bizonyítani valutájuk vásárlóerejét. Most, hogy a feladatot maradéktalanul sikerült teljesíteni, talán remélhetjük, hogy következő amerikai munkájuk során a szépen fényképezett horizontot is merik tágítani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1932