KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szamszára

Kis Anna

 

Mit ér egy láma bölcsessége a hétköznapokban? A kérdést csak nagy erőfeszítések árán megközelíthető környezetbe – a Himalájában eldugott, tradicionális életmódot folytató, indiai Ladakhba – ágyazva feszegeti a német–francia koprodukció. Tashi három hosszú évig tanúsít páratlan önfegyelmet: a világtól elzárt remetelakban meditál. Kolostorába visszatérve azonban a mégoly szent életet folytató ifjú lámát is utoléri a kamaszkor. Kíváncsi lesz az élet nyújtotta apró örömök, nem utolsósorban pedig a szebbik nem iránt. Kiugrásához rafinált ideológiát is kovácsol: hogyan is állhatnánk ellen a világi hívságok kísértésének, ha meg sem tapasztaljuk őket? Nyakába veszi hát a világot, és a hároméves meditáció türelmét sutba dobva mindjárt ez első faluban helyre kis családi életet rittyent magának. Ahogyan Tashi csetlik-botlik a mindennapi ismeretlenben, úgy csetlik-botlik a film is a stílusok, a megjelenítési eszközök útvesztőjében. Bár a fenséges tájak és a buddhista parasztság mindennapi életének ábrázolása egységes és 138 percben is megunhatatlan képi keretet kínál a történetnek, azon belül aztán hetet-havat összehordanak a filmkészítők. A szertartásos, kolostori jeleneteket szuperman-akcióparódia követi, majd hősünk úgy röpül ki egy duplaszárnyú faajtón, ahogy utoljára csak vérbeli westernben láttuk, a Káma Szútra-illusztrációval felérő erotikus jelenetek pedig olykor – nem tudni, milyen szándéktól vezérelve, de biztosan nem véletlenül – fejjel lefelé tűnnek fel a vásznon. A szépelgő történetmesélés végére aztán felkerül a feminista szíveknek kedves poén: még egy láma bölcsessége sem vetekedhet az érzékeny női intuícióval, s ha valamire biztosan lehet számítani az életben, hát az a férfiak gyengesége. Tashi hiába járta meg a hadak útját, és készül a kísértések alaposabb feltérképezése után vissza a kolostorába: megrökönyödve áll a felismerés előtt, majd szabályos hisztériás rohammal nyugtázza azt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1787