KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Az utolsó bűntény

Baski Sándor

Last Days of American Crime – amerikai, 2020. Rendezte: Olivier Megaton. Írta: Rick Remender művéből Karl Gajdusek. Kép: Daniel Aranyó. Zene: David Menke. Szereplők: Édgar Ramirez (Graham), Anna Brewster (Shelby), Michael Pitt (Cash), Sharlto Copley (Sawyer). Gyártó: Radical Studios / Mandalay Pictures. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 149 perc.

 

Ha egy cinefil időutazó magához venné Rick Remender (Orgyilkos osztály, Tokió szelleme) disztópikus, noir- és heistelemekkel dúsított képregényét, a Last Days of American Crime-ot, és a 90-es évekbe elugorva Tony Scott vagy Kathryn Bigelow kezébe nyomná, olyan műfaji klasszikus születhetne, amelynek mára Az utolsó cserkész vagy a Strange Days mellett lenne a helye streaming-oldalak kínálatában. Az eleddig Luc Besson főállású avatárjaként működő Olivier Megatonnak (A szállító 3., Elrabolva 2-3) sajnos nincs affinitása a világteremtéshez, és B-filmes sztenderdeken túlmutató akciójeleneteket sem tud rendezni, ráadásul Shane Black vagy James Cameron forgatókönyve helyett neki Karl Gajdusek (Feledés) adaptációjából kellett dolgoznia.

Remender képregényének alapötletében van fantázia, ráadásul a netflixes bemutató idején az erőszakszervek túlhatalmának témája külön aktualitást is kapott az országos tüntetéseknek köszönhetően. A történet egy olyan közeljövőben játszódik, amelyet már csak pár nap választ el az API, a kormány által kifejlesztett bűnmegelőző, agyblokkoló rendszer bevezetésétől. Brick, a veterán bankrabló egy pszichotikus maffiózóval és a hacker barátnőjével együtt ezt a pillanatot választja egy utolsó nagy balhé végrehajtására. A képregényben a műfaji sablonokból felhúzott karaktereket és a ponyvaízű fordulatokat a feszes tempó és Greg Tocchini festményszerű, stilizált kompozíciói teszik tesztoszteronnal felütött, szórakoztató látványossággá. Megaton adaptációja ehhez képest dramaturgiailag értelmezhetetlen – szelektálás nélkül emeli át a képregény összes mellékszálát a 148 perces filmbe –, és ami még lehangolóbb, vizuálisan is totálisan jellegtelen. Egy vagány főhőssel talán még menthető lenne a menthetetlen, de Edgar Ramírez pókerarcú Brickjéből pont annyira hiányzik a karizma, mint Az utolsó bűntényből a stílus és a lélek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14595