KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pompon klub

Huber Zoltán

Poms – amerikai, 2019. Rendezte: Zara Hayes. Írta: Shane Atkinson és Zara Hayes. Kép: Tim Orr. Zene: Deborah Lurie. Szereplők: Diane Keaton (Martha), Jacki Weaver (Sheryl), Celia Weston (Vicki), Alisha Boe (Chloe), Pam Grier (Olive). Gyártó: Rose Pictures / Mad As Birds / Entertainment One. Forgalmazó:   Szinkronizált. 91 perc.

 

Miközben a tinédzserek zsebpénzére hajtó komédiák egyre érettebben kezelik a célközönségüket, a nyugdíjakra utazó geronto-vígjátékok Másnaposok-átiratoktól (Last Vegas), altáji bohózatokig (Nagyfater elszabadul) mintha kételkednének az idősebb korosztály magasabb szellemi képességeiben. A pomponlány-egyletet alapító hetven pluszos hölgyek filmje is olyan, mint amikor valaki idegesítően lassan, kínosan artikulálva beszél egy nyálbuborékos aggastyánhoz.

A dokumentumfilmezés felől érkező brit Zara Hayes megrázó tényfeltáró alkotásaival ellentétben (Clothes to Die For, Secrets in the Mist) ezúttal látványosan kerüli a mélyebb vizeket, pedig magában a sztoriban bőven lenne potenciál. A napfényes nyugdíjas otthon disztópikus börtönkomplexumokat idéző szeniorgettója legalább annyira izgalmas lehetne, mint az idő formálta női test Hollywood környékén még mindig tabuként kezelt kérdésköre. A sportfilmes klisékből és közhelyes életbölcsességekből ácsolt film azonban épp csak a felszínen karolja az időskori szexualitás és a társadalmi mellőzöttség nagyon is fontos problémáit. Ha a szereplők egy-egy rázósabb témáról kezdenek beszélni, hirtelen váltással azonnal visszaterelnek minket a kiszámítható panelek és harmatgyenge poénok fertőtlenítőszagú purgatóriumába. Hiába a gagyit is méltósággal viselő Diane Keaton vagy a mindig imádnivaló Jacki Weaver: nem a kiváló színészgárdán múlik, hogy vészesen alulírt figurákba csak pillanatokra sikerül életet lehelni. A forgatás ellenben láthatóan remek hangulatban telt, ami egy-egy pillanatra a nézőre is átragad – ha másért nem is érte meg elkészíteni a filmet, legalább a színésznők együtt dolgozhattak. Az egy másik, jóval messzebbre vezető probléma, hogy ennél a forgatókönyvnél sokkal jobbat érdemeltek volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14176