KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Venom

Huber Zoltán

Venom – amerikai, 2018. Rendezte: Ruben Fleischer. Írta: Scott Rosenberg, Jeff Pinker és Kelly Marcel. Kép: Matthew Libatique. Zene: Ludwig Göransson. Szereplők: Tom Hardy (Eddie), Michelle Williams (Anne), Riz Ahmed (Drake), Reid Scott (Dan), Jenny Slate (Skirth). Gyártó: Marvel Entertainment / Columbia Pictures / Avi Arad Productions / Tencent Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 112 perc.

 

A pattanásos, mutáló olvasóknak fejlesztett Pókember legizgalmasabb nemezise a fekete parazita uralta Eddie Brock alakja. A nyáladzó Venom töretlen népszerűségének titka, hogy a fehér ragacsot lövöldöző Peter Parkernél is erőteljesebben reflektál a kamaszkor sötét rettenetére. A jó és rossz oldalon is randalírozó lény a brutális hangulatváltások, a destruktív vágyak és a nagybetűs éhség karaktere, morbid vagánysággal és irigylésre méltó magabiztossággal vonzóvá téve.

Az izgalmas figura a kézenfekvő tinifilmtől a testrablós horroron át a vérbő szatíráig sokféle feldolgozást elbírna, ám a Marvel felbukkanó logója nem hagy kétséget a csapásirányt illetően. Igaz, a mainstream képregényfilmek kremlinológusai feljegyezhetnek néhány fontos apróságot. Kevesebb a rajongósimogatás és elmarad a romboláspornó, a jogokat birtokló Sony pedig egyelőre nem csatornázza be a karaktert a piros testvér központi univerzumába.

A film sok időt szán a szereplők előtörténeteire és minden ízében a régi vágású hibrid akciókat idézi, csak épp nem a jó értelemben. A B-filmes hangulatokat a vad szertelenség helyett a következetlen cselekmény- és karakterépítés szavatolja. A sztori ide-oda ugrál a légből kapott fordulatok között és erővel próbál érdekes lenni, kevés sikerrel. A Zombieland sikerreceptjét újrázni most is képtelen Ruben Fleischer a második félidőben talál csak rá a poénokra, a legtöbb ziccerét sorra kihagyja. A messiás-komplexusos gonosz Elon Musk alteregójaként működne, a bukott újságíróba bújó szupererő pedig a sajtó jelenlegi helyzetére reflektálna, de egy képregény-licensz ma túl értékes nyersanyag a merészebb kilengésekhez. A gyártó parazitaként szívná ki a stábból az invenciót, az elvárt óvatosság azonban bénító. Egyedül Tom Hardy hozza a lehengerlő intenzitását és túlnyomórészt rajta múlik, hogy a film többé-kevésbé szórakoztató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13863