KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szellemek háza

Benke Attila

Winchester – amerikai, 2018. Rendezte: Michael és Peter Spierig. Írta: Tom Vaughan. Kép: Ben Nott. Zene: Peter Spierig. Szereplők: Helen Mirren (Sarah Winchester), Jason Clarke (Eric), Sarah Snook (Marian), Angus Sampson (Hansen). Gyártó: Lionsgate / CBS Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 99 perc.

 

Az utóbbi években újra népszerűek a kísértet- és démonhorrorok (Démonok között-széria, Annabelle-filmek, Insidous-sorozat, Bíborhegy), melyek közül kevés (a Babadook, A boszorkány vagy a Kokszongi sirató) képes az olcsó ijesztgetésen túl valami pluszt nyújtani. Ez a törekvés az ausztrál Michael és Peter Spierignek (A zombik városa, Időhurok, Fűrész: Újra játékban) sem sikerül a Szellemek házában. A múlt századi kísértethistóriára alapozó sztori egyik főszereplője Sarah Winchester, a híres ismétlőpuska feltalálójának menye. A Winchesterekkel legyilkolt áldozatok szellemeitől rettegő özvegy egy médium tanácsára elhagyta régi otthonát, és a kaliforniai San José-ben építtetett hatalmas, ma turistalátványosságnak számító rezidenciát, mely tele van titkos járatokkal és furcsa helyiségekkel. A Szellemek házában Sarah-n kívül rokonai, Marion és megszállott kisfia, Henry élnek a birtokon. Ide érkezik Dr. Eric Price, akinek szintén volt dolga a fegyverrel drogfüggő felesége tragédiája miatt, és aki az özvegy épelméjűségét vizsgálva rádöbben, hogy a holt lelkek valóban a Winchester-rezidencián kísértenek.

Az alkotók sajnos félvállról vették a történet hátterében meghúzódó, az amerikai erőszak- és fegyverkultúra érdekes és aktuális problémáját. Sarah rettegése lehetne akár az őslakosok holttestein nagyra hízott Amerika elaltatott lelkiismeretének ébredezése, azonban a Spierig-fivéreket érezhetően ez nem érdekelte, inkább legyártottak egy kommersz horrort. Habár a Szellemek háza szimpla horrorfilmként sem állja meg a helyét, mivel hemzseg a sután megrendezett jelenetektől (lásd a nagy leszámolást) és az idős Sarah-n (Helen Mirren) kívül érdektelen karakterekkel. Így aztán a Spierig-testvérek műve helyett érdemesebb újra elővenni az 1964-es A ház hideg szívét vagy Kubrick Ragyogását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13645