KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A tehetség

Pápai Zsolt

Gifted – amerikai, 2017. Rendezte: Marc Webb. Szereplők: Chris Evans, Mckenna Grace, Lindsay Duncan. Forgalmazó: Fox. 101 perc.

 

Ha van amerikai indie-film, ami nagyon szólt az elmúlt évtizedben, akkor az (500) nap nyár ilyen volt. Marc Webb mozija nem csak mesteri meseszövése és a különböző lelki relációk végtelen egyszerű jelenetekben megmutatott mélységei, hanem a kortárs filmkultúra ikonikus hőstípusának mondható „Manic Pixie Dream Girl” újszerűbb ábrázolása miatt lett maradandó. Webb ezután tett két kitérőt a fősodor felé (A csodálatos Pókember 1–2.), de most visszakanyarodott a függetlenekhez, és leforgatta a Good Will Huntingot és a Család kicsi kincsét is megidéző, illetve megugró, egyúttal a MPDG-t szerepeltető mozik egyfajta variánsaként is értelmezhető A tehetséget, amely ékesen bizonyítja, hogy jóllehet számos megoldás mostanra rojtosra kopott az újvilági független szcénában, egyes alkotókban még mindig van szusz és invenció. A történet hőse a nagybátyja által nevelt, árva matekzseni, a kis Mary, aki épphogy kilépett a hátulgombolósok közül, és máris az öltönyös akadémikusok ajtaján kopogtat. Frank, a nagybácsi a hétköznapi gyerekek életét szeretné biztosítani Mary számára, de nagyanyjának, Evelynnek más tervei vannak: a zsenik sokszor keserű kenyerét etetné vele. A dráma több szinten bontakozik ki (Frank és Evelyn, Mary és Frank, továbbá Frank és a hozzá közel álló két hölgy között), és a direktor remek ritmusban emeli a dráma téteket, filmjének még az is megbocsátható, hogy éppen a konfliktusok kiélezésben főszerepű dramaturgiai megoldás (az Evelyn és Frank között meginduló harc első állomásának tekinthető bírósági tárgyalás lezárása) bicebóca, mert életszerűtlen kicsit. Ugyancsak felejthető, hogy a dialógusok között akad néhány szegényesebb (például a Frank és a Mary tanárnője között a kocsmában zajló terefere ostobácska), hiszen a párbeszédek jobbára ülnek, egyszerűségükkel együtt mélyek, sokszor azért, mert humor és dráma elegyét kínálják. A tehetség ugyan nem ér fel az (500) nap nyárig, de így is az egyik legszerethetőbb film az idényben, olyan mozi, aminek még a hibái is szimpatikusak.

Extrák: Kimaradt jelenetek, werkfilm (több részletre tördelve), előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13404