KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Halál Szarajevóban

Nagy V. Gergő

Smrt u Sarajevu – francia-boszniai, 2016. Rendezte: Danis Tanovic. Írta: Bernard-Henri Lévy és Danis Tanovic. Kép: Erol Zubcevic. Zene: Mirza Tahirovic. Szereplők: Snezana Markovic (Lamija), Izudin Bajrovic (Omer), Vedrana Seksan (Vedrana), Muhamed Hadzovic (Gavrilo). Gyártó: Margo Cinema / SCCA. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 85 perc.

 

Szakajtónyi olyan szállodát ismer a filmtörténet, amely egy konfliktusoktól szabdalt társadalom modelljét kínálja elénk – a Grand Hoteltől egészen A Grand Budapest Hotelig. Ehhez a veretes társasághoz csatlakozik most az Oscar-díjas Danis Tanović (Senkiföldje, Epizód egy vasgyűjtő életéből) legújabb filmjének központi helyszíne, a szarajevói Hotel Európa, amelynek kommunista patinát sugárzó, trágyabarna folyosóin és zöldes-nyálkás alagsorában Bosznia-Hercegovina legszorítóbb társadalmi problémái (sőt: Délkelet-Európa fajsúlyos nyűgei) bontakoznak ki.

A cselekmény ugyanis Ferenc Ferdinánd meggyilkolásának 100-dik évfordulóján játszódik, amikor felettébb illusztris EU-delegáció érkezik a hotelbe, miközben a konyhán és a mosodában az elmaradt fizetés miatt hőzöngő munkások éppen sztrájkolni készülnek. A Halál Szarajevóban négy különböző beosztású szállodai alkalmazott (az igazgató, a recepciós, a konyhás és a biztonsági őr) sorsát követi ezen a végzetes napon, méghozzá többnyire egy higanymozgású steadycam-mel, amely néhol már-már Iñárritut vagy Paul Thomas Andersont idézően bonyolult hosszú snittekben táncolja körül a szereplőket – mindezt pedig egy heves politikai és világnézeti szópárbaj ellenpontozza a hotel tetején egy bosnyák nő és egy szerb férfi között. Tanović markáns hangú allegóriája hervasztó képet rajzol hazája társadalmáról, amelyet állítása szerint az együttérzés hiánya és a kizsákmányolás logikája ural – de az üres szónoklatát gyakorló francia meghívott figurájával a nyugati értelmiségnek is keserűen beint. Kevés kortárs filmnek sikerült ennyire világosan közvetíteni a Balkán ellentmondásait, ugyanakkor a Halál Szarajevóban talán túlságosan is publicisztikus és tézisszerű ahhoz, hogy drámaként is igazán hatásos lehessen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/11 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12957