KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Fekete-tenger

Soós Tamás Dénes

Black Sea – angol-orosz-amerikai, 2014. Rendezte: Kevin Macdonald. Szereplők: Jude Law, Ben Mendelsohn, Scoot McNairy. Forgalmazó: Select Video. 110 perc.

A II. világháborús legenda szerint a Németország és a Szovjetunió közti meg nem támadási paktum Sztálinnak többe került egy tollvonásnál: 80 millió márkát is küldött Hitlernek „kölcsönként”, ám a szállítmány elsüllyedt valahol a grúz partoknál. Kevin Macdonald filmje szerint az eltűnt kincs nyomába munkanélküli brit és orosz tengerészek indulnak, élükön az elegánsan philcollinsesedő Jude Law-val. Talán az expozíció elsietettsége, talán a légből kapott küldetés lehetetlensége miatt, de van valami mélységesen szürreális a történetben, amit Christopher Ross operatőr is kiemel: alapszínekre kalibrált fényjátéka olyan hatást kelt, mintha a Szárnyas fejvadász harsány megapoliszát zsúfolták volna be a tengeralattjáró fedélzetére. A dokumentumfilmek felől érkező Kevin Macdonald mégis ragaszkodik realista stílusához, ami most a sztori ellenében dolgozik: a túl sötét és a helyszín miatt túlzsúfolt képeken gyakran elsikkad az információ, a kalandból kipereg a feszültség. De elpárologna az amúgy is, mert a hangsúly, mint Macdonaldnál általában, nem az akcióra, hanem az emberi pszichológiára kerül: a fizikai munkával sanyarított életek stresszére, a britek és oroszok kulturális-nemzeti ellentéteire.

Innentől kezdve bármi lehetett volna a filmből: brit kitchen sink dráma például, csak tengeralattjárón, amely a munkások konstans gazdasági válságát, meg persze a bankárnépség züllöttségét tárgyalná, ha nem ragadna le az első kínálkozó pénzember- és munkás-sztereotípiánál. Vagy esetleg thrillerbe oltott tanmese a pénz jellemkorrumpáló hatásáról, ha nem hirtelen, bármiféle magyarázat nélkül kattannának be és vissza a tengerészek. Ha már ok nélkül ugranak egymás torkának, akár tengerész-szakosztályra átírt, Legyek ura-alapú pszichodrámát is kerekíthetnének a magát sarokhelyzetben felszámoló emberiségről, de ahhoz meg az erkölcsről kéne gondolni valamit, a „feláldozhatunk-e egy embert, hogy megmentsük a többit?” klasszikus etikai dilemmájáról. A Fekete-tenger, ez a fináléra azért szoliddá fejlődő túlélődráma végül egyik sem lesz. Csupán A Sierra Madre kincse és Az utolsó esély furcsa keveréke, John Huston emberismerete és Tony Scott akcióérzéke nélkül.

Extrák: Kisfilm (Merülés a Fekete-tengerbe), audiokommentár Kevin Macdonald rendezővel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12345