KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Grace - Monaco csillaga

Tüske Zsuzsanna

Grace of Monaco – francia-amerikai, 2013. Rendezte: Olivier Dahan. Írta: Arash Amel. Kép: Eric Gautier. Zene: Szereplők: Nicole Kidman (Grace), Tim Roth (Rainier), Frank Langella (Tucker), Derek Jacobi (D’Aillieres). Gyártó: Stone Angels / YRF Entertainment. Forgalmazó: Pro Video Film. Feliratos. 103 perc.

 

Olivier Dahan a sötéten lobogó Piaffal már bizonyította, hogy ha hajdani sztárok életének gyöngyvásznas felelevenítéséről van szó, a mítoszteremtés megszállottjaként szemrebbenés nélkül szakít az életrajzi tények okozta röghöz kötöttséggel. A Grace – Monaco csillaga esetében a valóság sűrű glamúrfátyolba csavarva jelenik meg, az alkotók pedig tapodtat sem engednek az álomból.

A film a mozicsillagból hercegnővé avanzsált Grace Kelly életének egy rövid szakaszát dolgozza fel a 60-as évek elejéről, amikor is Grace princessz a külső elvárások és az uralkodói protokoll útvesztőjében választás elé kerül: vagy elfogadja a Hitchcock által ajánlott, visszautasíthatatlan lehetőséget (Marnie) és visszatér Hollywoodba forgatni, vagy kitart új szerepében, saját hús-vér hercege és a zsebkendőnyi operettvilág megvalósult leányálma mellett. Ha ennyi nem lenne elég konfliktusnak, tökéletesnek hitt házasságát még a történelmi hűségtől kissé elrugaszkodott háttérármánykodások (például a titokban kiküldött sajtóanyag esete) is próbára teszik, némi politikai thrillert csapva az életrajzhoz..

 „Az elképzelés, hogy az életem tündérmese, maga is tündérmese”. Olivier Dahant igencsak megmámorosították valódi hősnője szavai, ismét nagyszabásút álmodott, ráadásul a fátyolosra szűrt fantáziaképet még hitchcocki motívumokkal is átszínezte: a Rebecca Mrs. Danvers-étől kezdve a Marnie lovaglásán át át a Szédülés kontyáig minden bekerül a kollázsba. Dahan Hollywood egyik első számú arcváltogató művésznőjéből – szintén a Szédülés férfireceptje szerint – saját hercegnőt teremt magának egy hajdani bálvány képére, eszközei azonban a látványosból gyorsan harsányba fordulnak, a kimódolt történet érdektelenségét pedig a tömérdek csillámpor sem képes elfedni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11902