KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Cimborák – Nádi szélben

Soós Tamás Dénes

Magyar, 1958. Rendezte: Homoki-Nagy István. Szereplők: Fickó, Pletyka, Nimród. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 77 perc.

 

„A film forgatása közben egyetlen állat sem sérült meg” – kereshetjük, de nem fogjuk fellelni ezt a ma már kötelező feliratot Homoki-Nagy István természet- és játékfilmjében. Lehet, hogy az ötvenes években még egyébként sem volt előirányozva, de él bennünk a gyanú: a Cimborákban pár tojás- és állatevést meglehetősen hűen vittek színre. A korabeli sajtó azonban nem a még engedékenyebb etikai normákon, hanem a fikciós elemek beemelésén lovagolt. Vagyis azért ítélték el a filmet, amiért az több mint fél évszázad távlatából is nézhető: a vizsla, a tacskó és a héja kitalált kerettörténete miatt, aminek köszönhetően a film túlmutat a kis-balatoni nádas élővilágának puszta bemutatásán. Habár a sztori nem nagy – eltévedt ebek igyekeznek haza, közben megismerkednek a nádas állataival –, ám Homoki-Nagy képes volt játékosan művelni azt, amit az amerikai álomgyár csak émelyítő giccsel: úgy mesélte el a két, emberi jellemvonásokkal felruházott kutya sztoriját, hogy mellesleg ismeretet is terjesztett.

A nádrengeteg élőlényeinek ismertetéséből mai szemmel ugyan hiányzik a Sivatagi show fanyar iróniája, de a korábbi Homoki-klasszikushoz, a Velencei Filmfesztiválon is díjazott Gyöngyvirágtól lombhullásighoz viszonyítva itt már megjelenik a humor. Ami persze olyan, amilyen (modoros), de a szöveg egyébként is inkább költői babérokra tör – és az egyre komorabbá váló film le is aratja azokat. Az egyenesen tragikus végkifejletbe már nem nehéz belelátni az ‘56-os forradalom leverését követő letargiát. Az expresszionista stílusban forgatott finálé az értelmetlen emberi pusztítást szögezi szembe a természet törvényeként felmutatott élethalálharccal. A Cimboráknak pont a pajkosság és a kíméletlenség alulhangsúlyozott kettőssége szavatolja különlegességét.

A hangnemen a folytatás enyhített: az 1960-as Hegyen-völgyön a vízesésen leszökkenő Fickóval már virtigli kalandfilm, aminek láttán Walt Disney is elismerően biccentene. Olyannyira, hogy Hubert Géza Wells állatidomár a Cimborák elkészítése után keveredett ki Hollywoodba és lett világhírű.

Extrák: A természetfilmezés hőskoráról beszélget Rácz Gábor rendező és Fazekas Eszter filmtörténész.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11886