KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Schubert Gusztáv: A prófécia éve 2001. Űrodüsszeia
• Bodoky Tamás: Időmátrix Beszélgetés Galántai Zoltánnal, Székely Lászlóval és Szilágyi Ákossal
• N. N.: Az Űrodüsszeia és a technika
• Dániel Ferenc: Űrkaland és laposfogó MIR-képek
• Nyírő András: Se HAL, se drót
• Karátson Gábor: Szkifisztalker Tarkovszkij jövőképe
• Schubert Gusztáv: Dr. Mocsok A rosszízlés diadala
• Pápai Zsolt: A néző meztelen Tabu a kukában
• Beregi Tamás: Excrementum sacrum A betiltott test
• Békés Pál: Tök sirály! Szleng-szinkron
ANIMÁCIÓ
• Varró Attila: Utópia a rajzlapon Miyazaki Hayao
• Láng István: Dragon Ball, a kultuszmese Botrány-anime
MAGYAR MŰHELY
• Bársony Éva: Ideológiai kalandfilm Beszélgetés Fekete Ibolyával
TELEVÍZÓ
• Mihancsik Zsófia: Képszabadság Beszélgetés a magyar médiáról Dessewfy Tiborral és Kovács András Bálinttal
• Bóna László: Csevegő fejek Távduma
• Bodolai László: Perpatvar és paragrafus Jogi show
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Pacsmag Egyszer élünk
• Bori Erzsébet: Álomalkotó népek A másik ember iránti féltés diadala
• Bikácsy Gergely: Vándorvitorlán Agyő, édes otthon!
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A vágy forradalma
• Ágfalvi Attila: Vatel
• Boronyák Rita: Pokémon
• Varró Attila: Blöff
• Pápai Zsolt: A 6. napon
• Békés Pál: A Kelet az Kelet
• Mátyás Péter: A bájkeverő
• Kézai Krisztina: Apádra ütök
• Strausz László: Zűrzavar
• Tamás Amaryllis: Charlie angyalai
• Hungler Tímea: Sátáni játszma
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Illés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kedves Wendy

Nevelős Zoltán

Dear Wendy – dán-német-francia, 2005. Rendezte: Thomas Vinterberg. Írta: Lars von Trier. Kép: Anthony Dod Mantle. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Jamie Bell (Dick Dandelion), Bill Pullman (Krugsby), Michael Angarano (Freddie), Novella Nelson (Clarabelle). Gyártó: Nimbus Films / Lucky Punch / Zentropa. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 105 perc.

 

Nehéz ellenállni a csábításnak, hogy az író, Lars Von Trier révén a filmet a művész Amerika-trilógiájának összefüggésében vizsgáljuk, sőt akár a Dogville lábjegyzetének tekintsük. Ez azért is kézenfekvő, mert a Kedves Wendyt rendező Thomas Vinterberg életművéhez két eddigi nagyjátékfilmje, a Dogma 95 első filmjeként egekbe emelt Születésnap, illetve az Amerikában forgatott, a nézhetetlenségig „szerzői” fantáziakölteménye, A végső megoldás: a szerelem után még kevés a fogódzónk. A kezdő és az eddigi végpont ismeretében mindazonáltal máris meghúzhatunk egy párhuzamost Lars Von Trier utolsó tíz évének munkásságával, így egy afféle alternatív útvonalat kapunk a dán dogmától annak hetyke elhagyásán keresztül az Amerika-mítosz kommentálásáig. Trier mester kevésbé sziporkázó, de sokkal rokonszenvesebb tanítványának nem annyira az univerzális igényű világmagyarázat a célja, inkább a személyes lelki fejlődés vonatkozásában interpretálja a fegyverek által meghatározott kultúrát. Egy majdnem-díszlet bányászvárosban néhány fiatal lúzer a (csoportjuk által szigorúan szabályozott) fegyvermániában teljesedik ki, aztán a sok gyakorlás után persze – drámai kötelezettség – eljön az éleslövészet tragikus órája is. A Kedves Wendy aligha filozofikus-politikus mélységével jelent újdonságot, mert a fegyverek és az erőszak „tojás vagy a tyúk”-típusú viszonyának felvázolásán túl nem sokat mond, sokkal érdekesebb úgy nézni, mint egy újabb játékot az európai Amerika-képpel és a kedvelt filmes toposzokkal, egy afféle intellektualizáló spagettiwesternt, ami – a valóságtól nyilvánvalóan elrugaszkodva – éppoly őszinte élvezettel, mint őszinte fájdalommal mesél a meghiúsult álmokról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8638