KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Schubert Gusztáv: A prófécia éve 2001. Űrodüsszeia
• Bodoky Tamás: Időmátrix Beszélgetés Galántai Zoltánnal, Székely Lászlóval és Szilágyi Ákossal
• N. N.: Az Űrodüsszeia és a technika
• Dániel Ferenc: Űrkaland és laposfogó MIR-képek
• Nyírő András: Se HAL, se drót
• Karátson Gábor: Szkifisztalker Tarkovszkij jövőképe
• Schubert Gusztáv: Dr. Mocsok A rosszízlés diadala
• Pápai Zsolt: A néző meztelen Tabu a kukában
• Beregi Tamás: Excrementum sacrum A betiltott test
• Békés Pál: Tök sirály! Szleng-szinkron
ANIMÁCIÓ
• Varró Attila: Utópia a rajzlapon Miyazaki Hayao
• Láng István: Dragon Ball, a kultuszmese Botrány-anime
MAGYAR MŰHELY
• Bársony Éva: Ideológiai kalandfilm Beszélgetés Fekete Ibolyával
TELEVÍZÓ
• Mihancsik Zsófia: Képszabadság Beszélgetés a magyar médiáról Dessewfy Tiborral és Kovács András Bálinttal
• Bóna László: Csevegő fejek Távduma
• Bodolai László: Perpatvar és paragrafus Jogi show
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Pacsmag Egyszer élünk
• Bori Erzsébet: Álomalkotó népek A másik ember iránti féltés diadala
• Bikácsy Gergely: Vándorvitorlán Agyő, édes otthon!
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A vágy forradalma
• Ágfalvi Attila: Vatel
• Boronyák Rita: Pokémon
• Varró Attila: Blöff
• Pápai Zsolt: A 6. napon
• Békés Pál: A Kelet az Kelet
• Mátyás Péter: A bájkeverő
• Kézai Krisztina: Apádra ütök
• Strausz László: Zűrzavar
• Tamás Amaryllis: Charlie angyalai
• Hungler Tímea: Sátáni játszma
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Illés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tanú szeme

Ardai Zoltán

 

Harmadlagos, rutin-agresszív akciójelenetekből ordítóan sírós mese bomlik ki, amely egy szappanopera hetvennyolc folytatásához való papundekli-cselekményanyagot zsúfol magába. Ez a blőd kompasz a játékos kedély legcsekélyebb akcentusa nélkül van ránkvezetve. Feltűnő az elhajlítottan hollywoodi előadásmód is – az ausztrál-filmiskolás beidegződések –, de ez a duhaj pótamerikai melodráma leginkább humortalanságával lep meg. Az események egy felfoghatatlan egzisztenciájú kalandornő körül forognak, aki az FBI elől menekülve sem adja fel fő tevékenységét, amely az őt leszólító férfiak elbírálásában áll. Modora általában enervált, bizonyos bájhatással. Emberi bizalmát megnyerni már önmagában véve is erotikai értékű zsákmány és kitüntetés. Nagyon ritka, hogy egy férfi a szimpátia terepén közelítse meg ezt a hősnőt; bármely fazon, aki mégis így tesz – akárha bukdácsolva is –, perfekten hozzá fog férni, csak nem nagyon hamar. Gyorsan is fel lehet ugyan izgatni Lizát, ekkor azonban a perfekció áldozódik fel. Ha a kezdeményező más húrokat penget (szóval mit sem törődik szimpátiakérdésekkel, csak tolakszik és piszkosan mosolyog), Lise rögtön szobára megy az illetővel. Mégsem ez az ajánlott módszer, mert a nő titkon egy kifent kést szokott tartani a fenekénél, és hiú partnert ő még soha nem hagyott élve sem szobában, sem vonatvécében. Talán ez az, amit az FBI rossz néven vesz tőle. Valami brit komputer-kém azonban őrzőangyalává lesz, szerelemből elnézve neki az öléseket. A nőnek közben adódik más jó ember is: nagy szerelme egy vak apó lesz, aki a szimpátiára tett. Az ügynök elteszi láb alól a vak riválist, és most már a kölcsönös megbocsátás jegyében sírhatnak Lizivel egymás szemébe. Vagy lehet, hogy a kém le sem lepleződött Elsbeth előtt? Mindenesetre nem szabad megakadnunk a látott bűnökön, különben lelkileg alácsúszunk annak, hogy átélhessük az alaszkai zárójelenet tragikumát. Apránkint feltárul előttünk a két főszereplő múltja is. Most legyen elég annyi, hogy Liz intézeti lány volt, és főnökasszonya elárult neki egyet-mást a hímnemről. Ez sokat megvilágít a rugókból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3032