KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
TELEVÍZÓ
• György Péter: A fogyasztók lázadása Televízió a szorongás kora után
• Schubert Gusztáv: Képernyővédők Tévé a Marsról
TITANIC
• Hirsch Tibor: Láss velem, ha mersz! Hullámtörők
• Vágvölgyi B. András: Amerikai mitológiák Titanic: Szép Újvilág
• Galambos Attila: Összkomfortos szegénység Titanic: Dover sziklái
FEDERICO FELLINI
• Bikácsy Gergely: Zampano ostora Fellini-tengerek, Fellini-nők
• Ardai Zoltán: Piazza Grande Koboldok, kimérák, nők
• Korcsog Balázs: Persona, avagy az utolsó lovag Fellini Casanovája
MAGYAR FILM
• Gervai András: Államgyár eszélgetés Marosi Györggyel
• Gervai András: Mafilm-(válság)krónika
• Zachar Balázs: Miénk a filmgyár? Beszélgetés Sipos Kornéllal
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Így jött Marx József: Jancsó Miklós két és több élete
MULTIMÉDIA
• Beregi Tamás: Paripák, pisztolyok, nagyítólencsék Kalandfilm és kalandjáték
FESZTIVÁL
• Bogdán László: Tragédiák a végeken Román-magyar filmszemle
• Geréb Anna: Kultuszharc Moszkva
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Az őszi falevél útja Film...
• Varga Balázs: A titok nyitja Felicia utazása
• Turcsányi Sándor: Eurázsió Luna papa
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Az óceánjáró zongorista legendája
• Gervai András: A világ második legjobb gitárosa
• Pápai Zsolt: Űrcowboyok
• Köves Gábor: Terítéken a nő
• Varró Attila: Ház a Kísértet-hegyen
• Vidovszky György: A sejt
• Kömlődi Ferenc: Háború a Földön
• Hungler Tímea: Temetetlen múlt
• Kézai Krisztina: Dínó
• Tamás Amaryllis: Egerszegi
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Blokád

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Huligánok

Vincze Teréz

Hooligans – brit, 2006. Rendezte: Lexi Alexander. Írta: Lexi Alexander és Dougie Brimson. Kép: Alexander Buono. Zene: Christopher Franke. Szereplők: Elijah Wood (Matt), Leo Gregory (Bovver), Claire Forlani (Shannon), Charlie Hunnam (Dunham). Gyártó: Baker Street / Odd Lot Entertainment. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 109 perc.

 

Így, labdarúgó-világbajnokság idején mi sem aktuálisabb téma, mint a futballhuliganizmus. A közelmúltban láthattuk ennek alternatívabb kinézetű, fésületlenebb változatát, melyben a Chelsea drukkerek kemény magjának egyik tagjával azonosulva tehettük fel a jogos kérdést: miért van szükség véres bunyókhoz arra, hogy ezek a fickók egyáltalán érezzék még, hogy élnek (A futball-faktor).

A Huligánok című film ugyanakkor némileg jólfésültebben, hagyományosabb drámai szerkezetben meséli el a West Ham United futballcsapatának „cégéhez” (a meccsnézés helyett az ellenfél szurkolóinak bandáival vívott utcai harcok iránt lelkesedők csapata) tartozó „szurkolók” szigorú bajtársiassággal, heroikus küzdelmekkel, múltbéli súlyos titkokkal és galád árulással tarkított akciódús hétköznapjait.

A film különös érdekessége és erénye is egyben, hogy egy kívülről, nagyon más világból érkező figurán, az Elijah Wood alakította Matten és az ő átalakulásán keresztül érzékelteti a futballhuliganizmus jelenségének azokat a sajátosságait, melyek részben magyarázzák a furcsa tényt, hogy e bandák tagjai legtöbbször egyáltalán nem surmó, társadalmon kívüli figurák, hanem decens polgári foglakozást űző, több gyermekes családapák.

Matt – miután egy szerencsétlen félreértés nyomán kirúgják a Harvard újságíró szakáról – nővérét meglátogatni érkezik Londonba. Itt sógora öccsének szárnyai alatt sodródik bele a céges ügyekbe, és az eminens, rendszeresen naplót író szelíd fiúból lassan a B-közép véres öklű hőse válik. Az ő átalakulása, ahogyan a személyes kapcsolatok és a bandaszellem sajátos keveredése alkalmanként erkölcsi kötelességgé teszi az erőszakot, a nézőt is arra ösztönzi, hogy a jelenség dinamikáját gondolja végig – aminek tehát nem feltétlenül a kemény gyerekkor, a szegénység vagy a társadalmi kitaszítottság a mozgatóereje.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8639