KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
TELEVÍZÓ
• György Péter: A fogyasztók lázadása Televízió a szorongás kora után
• Schubert Gusztáv: Képernyővédők Tévé a Marsról
TITANIC
• Hirsch Tibor: Láss velem, ha mersz! Hullámtörők
• Vágvölgyi B. András: Amerikai mitológiák Titanic: Szép Újvilág
• Galambos Attila: Összkomfortos szegénység Titanic: Dover sziklái
FEDERICO FELLINI
• Bikácsy Gergely: Zampano ostora Fellini-tengerek, Fellini-nők
• Ardai Zoltán: Piazza Grande Koboldok, kimérák, nők
• Korcsog Balázs: Persona, avagy az utolsó lovag Fellini Casanovája
MAGYAR FILM
• Gervai András: Államgyár eszélgetés Marosi Györggyel
• Gervai András: Mafilm-(válság)krónika
• Zachar Balázs: Miénk a filmgyár? Beszélgetés Sipos Kornéllal
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Így jött Marx József: Jancsó Miklós két és több élete
MULTIMÉDIA
• Beregi Tamás: Paripák, pisztolyok, nagyítólencsék Kalandfilm és kalandjáték
FESZTIVÁL
• Bogdán László: Tragédiák a végeken Román-magyar filmszemle
• Geréb Anna: Kultuszharc Moszkva
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Az őszi falevél útja Film...
• Varga Balázs: A titok nyitja Felicia utazása
• Turcsányi Sándor: Eurázsió Luna papa
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Az óceánjáró zongorista legendája
• Gervai András: A világ második legjobb gitárosa
• Pápai Zsolt: Űrcowboyok
• Köves Gábor: Terítéken a nő
• Varró Attila: Ház a Kísértet-hegyen
• Vidovszky György: A sejt
• Kömlődi Ferenc: Háború a Földön
• Hungler Tímea: Temetetlen múlt
• Kézai Krisztina: Dínó
• Tamás Amaryllis: Egerszegi
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Blokád

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szemenszedett szenzáció

Békés Pál

 

Minden műfaj ösztönös kéjjel tárja föl előttünk saját kulisszatitkait, hogy a magagerjesztette kíváncsiságot kielégítse. A színház egyik legősibb témája a színház, közhellyé lett a regény, melyben benne foglaltatik a regény megírásának folyamata, és a „film a filmről” egyidős a filmmel. Persze ez a film a tévéről szól. És azért az mégiscsak más.

A Szemenszedett szenzáció romantikus komédiaként hirdeti magát. Van benne valami. Van benne valami romantikus – a híres sztárriporternőt a dúsgazdag szépfiú lobogó szerelmének képében megkísérti a polgári nyugalom, mely el akarja őt szakítani választott hisztérikus hivatásától. (Na mit választ a vonzó hősnő? Na mit, na mit, na mit? – Ön nyert! Valóban a hivatást.) És van benne valami komédia is – az újságírók és televíziósok, vagyis a Szent Hír imádóinak sáskasürgölődése mindig tartalmaz kacagtató elemeket. Van benne valami politikum – a kampányát folytató kormányzójelölt (ő a rossz fiú – már abból is látszik, ahogyan eszik, tömi a fejébe a hamburgert, csorog a ketchup, fujj! malac!) mindenre képes a hatalomért, még arra is, hogy sebtében kivégeztessen egy halálraítéltet, holott már útban a kegyelem. Van benne továbbá egy kis intelem – a szabad sajtó (tévé) gusztustalan, ha elszabadul. Meg egy kis megnyugtatás – a szabad sajtó (tévé) elszabadulásának egyetlen ellenszere a szabad sajtó (tévé). Van benne egy igazán jó jelenet – a feketén szatirikus pillanat, amikor a televízió egyenesben kíván közvetíteni egy kivégzést, és kamerák tülekszenek a villamosszék körül, a stábok kiáltozása pedig elnyomja a halálbamenő utolsó imáját. Van benne két jó poén – az egyik, amikor az adóállomást úgy javítja meg az erre hivatott technikus, hogy beletalpal a parabolaantennába. (Az egyetlen otthonos pillanat.) És van benne három jó színész: Kathleen Turner, Burt Reynolds és Christopher Reeve.

Egyszóval mindenből van benne valami. Jó színészből tulajdonképpen sok. De azért ez is kevés. Mert a megpendített töméntelen téma – hivatás, politikai morál, a halálos ítélet erkölcsi megítélése, szerelmi huzavona, sajtóetika, változatok az Újságírás belvilágára, satöbbi – mind-mind csak fölvillan, és kialszik nyomban. Mintha Ted Kotcheff – az amúgy persze profi, nézhető munka rendezője – így szólna hozzánk: látjátok, ebből mindből csinálhattam volna filmet.

Ami marad: a média öntömjénezése.

És amit mondhatunk: tulajdonképpen kedves.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4030