KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
TELEVÍZÓ
• György Péter: A fogyasztók lázadása Televízió a szorongás kora után
• Schubert Gusztáv: Képernyővédők Tévé a Marsról
TITANIC
• Hirsch Tibor: Láss velem, ha mersz! Hullámtörők
• Vágvölgyi B. András: Amerikai mitológiák Titanic: Szép Újvilág
• Galambos Attila: Összkomfortos szegénység Titanic: Dover sziklái
FEDERICO FELLINI
• Bikácsy Gergely: Zampano ostora Fellini-tengerek, Fellini-nők
• Ardai Zoltán: Piazza Grande Koboldok, kimérák, nők
• Korcsog Balázs: Persona, avagy az utolsó lovag Fellini Casanovája
MAGYAR FILM
• Gervai András: Államgyár eszélgetés Marosi Györggyel
• Gervai András: Mafilm-(válság)krónika
• Zachar Balázs: Miénk a filmgyár? Beszélgetés Sipos Kornéllal
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Így jött Marx József: Jancsó Miklós két és több élete
MULTIMÉDIA
• Beregi Tamás: Paripák, pisztolyok, nagyítólencsék Kalandfilm és kalandjáték
FESZTIVÁL
• Bogdán László: Tragédiák a végeken Román-magyar filmszemle
• Geréb Anna: Kultuszharc Moszkva
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Az őszi falevél útja Film...
• Varga Balázs: A titok nyitja Felicia utazása
• Turcsányi Sándor: Eurázsió Luna papa
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Az óceánjáró zongorista legendája
• Gervai András: A világ második legjobb gitárosa
• Pápai Zsolt: Űrcowboyok
• Köves Gábor: Terítéken a nő
• Varró Attila: Ház a Kísértet-hegyen
• Vidovszky György: A sejt
• Kömlődi Ferenc: Háború a Földön
• Hungler Tímea: Temetetlen múlt
• Kézai Krisztina: Dínó
• Tamás Amaryllis: Egerszegi
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Blokád

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

John Gielgud (1904–2000)

Schubert Gusztáv

 

Színészkirály volt. Mi meg, ha nem is vagyunk angolok, de Shakespeare-hitűek igencsak, az alattvalói. Kilencvenhat év – abból majd nyolcvan év a pályán, mert a litván-brit Gielgud már ifjan az Old Vic deszkáin vitézkedett – elegendő ahhoz, hogy egy arc tartós nyomot hagyjon több nemzedék emlékezetében.

Mennyire volt nagy tehetség, nem is tudom, annyi biztos nagy színész volt, olyasmi mint a Gellérthegy vagy a Big Ben, természetes hogy ott van, s ha lebontják, elhordják, nyoma vész, azon bizony fennakadunk.

Ilyen színészek már nem születnek, sztárok vannak és lobogó zsenik, alattuk ma csak a középszer ágál, ez a fajta megbízhatóan nagyformátumú tárgyias színészet a múlté. Ki gondolt „Gielgudra” a moziban, IV. Henrik, Warvick vagy Prospero herceg arcát láttuk. Mindent el tudott játszani, inast, királyt (az Arthur komornyikjáért a legjobb epizodista Oscarját kapta Louis le Jeune, a franciák királya az Oscar jelölésig jutott), „Rómában Cassius valék, Pinewoodban Julius Caesar”. Itt is lett valaki. Nem csak a géniusznak lehet varázspálcája.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/07 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2980