KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Baby Mama

Parádi Orsolya

Baby Mama – amerikai, 2008. Rendezte és írta: Michael McCullers. Kép: Daryn Okada. Zene: Jeff Richmond. Szereplők: Amy Poehler (Angie), Tina Fey (Kate), Greg Kinnear (Rob), Dax Shepard (Carl), Sigourney Weaver (Chaffee), Steve Martin (Barry), Maura Tierney (Caroline). Gyártó: Broadway Video. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 99 perc.

 

Mi az? Professzionális munkavégzés a felső vezetői rétegben, teljes emancipáltság, egyszersmind akut ellágyulás és nyelveken szólás kistermetű, kerek, kopasz emberi lények láttán. A megfejtés: dübörgő biológiai óra. A gazdag európai országok (pl. Svédország) után kezd az Egyesült Államokban is divattá válni, hogy jólszituált harmincas-negyvenes nők egyedül vállalnak gyereket. Egy jóképű donor anyagát felhasználva már fénykép és génállomány alapján be lehet lőni, milyen lesz az eljövendő kisded. Ha pedig valaki történetesen 37 évesen úgy dönt, elindul ezen az úton, és minden anyagi eszköz a rendelkezésére áll, de meddő, vagy valamilyen szervi elváltozás miatt nem sikerül teherbe esnie, ott a lehetőség, hogy béranyával „dolgoztasson”.

A Baby Mama esetében azonban a béranya figurája a lelkesítő Juno-jelenség totális ellentéte. Nem egy felvilágosult és öntudatos, véletlenül teherbe esett tinédzser dönt úgy, hogy megszüli a babát, majd megfelelő pótszülőket keres neki, hanem egy igénytelen, munkásosztálybeli „white trash” vállalja sok pénzért ugyanezt.

Így indul az Austin Powers – Aranyszerszám forgatókönyvírójának vígjátéka: a magasan kvalifikált, csinos Kate megbízza egy közvetítő ügynökségen keresztül Angie-t a béranyasággal, majd amikor a szőke egyszerűség lelép erőszakos pasijától, jobb híján beköltözteti magához, hiszen leendő gyermekének anyja. A két eltérő szociális háttér és szokásrendszer morbid találkozása adja a szórakoztatás alapját, valamint az olyan pillanatok, mint amikor Kate főnökeként a copfos Steve Martin egy biotermékeket előállító cég gurujának szerepében a pénzre koncentrálva meditál a tárgyalóasztalon. Az eredetileg átverésnek szánt bizniszből végül szívmelengetőnek szánt pálfordulás, valódi terhesség, és összességében egy rövid lejáratú, de kellemes moziélmény lesz.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9425