KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ördög jobb és bal keze

Gáti Péter

 

Terence Hill és Bud Spencer. Elegendő ezt a két nevet kiejteni ahhoz, hogy a kommersz-filmek rendíthetetlen rajongói és rezignált ellenlábasai ne csak sejtsék, de biztosan tudják is: milyen produkciót várhatnak.

E.B.Clucher (alias Enzo Barboni) már-már gombnyomásra működő filmautomatája ezúttal sem mond csütörtököt. Tisztességes üzletként, a mozijegy áráért cserébe századszor is ugyanazt az árut kínálja. Kizárva tehát minden meglepetés, kínos reklamáció vagy fintorgó fanyalgás. A termék védjegye, az azonos minőséget garantáló biztosíték maga a pörölyöklű, tréfás kedvű duó. Bújjanak akár rendőrök, afrikai vadászok, vagy alvilági gazfickók ruhájába, iszonyatos pofonjaikról, faarccal kiosztott, megrendítő erejű nyakleveseikről könnyedén rájuk ismerhetünk. Eleinte még szórakoztatónak tűnt a két úr ténykedése, a balegyenesekből jobb-horgokba torkolló epizódözönök egyike-másika pedig elvétve még megkülönböztető jegyekkel is büszkélkedhetett. A Spencer-Hill féle cirkuszi attrakció kiötlői és végrehajtói azonban már egy ideje kezdik megsínyleni a magas szériaszám megkövetelte tartós igénybevételt. Clucher és – mindig ugyanazt az egy filmet, ráadásul ugyanúgy forgató – csoportja tehetetlen: a rúgások, letaglózások közti rövid szünetekben vesszük észre, hogy ez a magát önálló műfajjá kinőtt pankrációs mutatvány reménytelenül elfáradt. Életre pofozásához még a kék szemű Terence-nek és a mackós Budnak sincs elég ereje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/08 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4972