KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Maloin

Tarr Béla

Tarr Béla Georges Simenon regényéről.

 

Ha arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy miért szerettem meg és választottam ki ezt a történetet, azt hiszem az a legegyenesebb válasz, hogy azért, mert a mindenség és a hétköznapiság egyszerre jelenik meg benne.

Egyidejűleg kozmikus és kisrealista, egyszerre isteni és emberi, számomra benne foglaltatik a természet és az ember totalitása ugyanúgy, mint mindezek kisszerűsége is. Nagyon megszerettem Maloint.

Maloint, aki egyszerűen és mindenfajta perspektíva nélkül él a végtelen tenger mellett, aki szinte észre sem veszi a világot maga körül, már beletörődött a lassú és folyamatos leszakadásba, az egyre teljesebbé váló elmagányosodásba. Kapcsolatai mindinkább leszűkülnek, automatizálódnak, talán a legtöbb köze ahhoz a sirályhoz marad, akit mindennap megetet és így magához szelídít.

Amikor Maloin szemtanújává válik egy gyilkosságnak, megváltozik az élete. Szembe kell néznie olyan morális kérdésekkel, hogy mi a bűn, mi a bűnhődés, hol húzódik a határ az ártatlanság és a bűnrészesség között, és ez a kétkedési folyamat elvezeti őt ahhoz az ontológiai kérdéshez, hogy mi a létezés értelme, illetve értéke. Nevezetesen, hogy van-e értelem és érték?

Maloin kiállja a legnagyobb próbát is, a legsúlyosabb bűn elkövetése után, még ha el is veszítette az együgyűek ártatlanságát, megőrzi a becsületességét.

Megöregedve, kopaszon és ráncosan végre felnőtté válik.

De ez a felnőttség és bölcsesség már túl sok az életben maradáshoz.

Nehezen megszerzett emberi méltóságát csak egy méltóságteljes öngyilkossággal őrizheti meg.

Utolsó evezőcsapásai az örökkönvaló végtelen tenger ölébe vezetik vissza.

Maloin története mindannyiunkké, személy szerint különösen az enyém, meghitt és intim, barátságtalan és zord, mint az a táj, amiben mindez játszódik.

A film hangvétele tehát személyes lesz, minden kockájából áradni fog az a szemlélet, ahogyan én a világot látom, stílusában pedig puritán egyszerűséggel törekszem arra, hogy a maloini proletárvilág komplexitását minél hitelesebben és szeretetteljesebben életre kelthessem.

Úgy gondolom, hogyha ezt sikerül megvalósítanom, akkor maradéktalanul elégedett lehetek.

Tarr Béla

1998. karácsonyán


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 27. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2300