KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hulk

Kovács Marcell

 

Bruce Banner, a fiatal nukleáris kutató ahelyett, hogy se szó, se beszéd vicsorgó zöld pankrátorrá változna, majd porrá zúzná, amit csak lehet, sanyarú szerelmi életén és rég elfeledett gyermekkori sérelmeken rágódik búbánatos ábrázattal. Műfajtörténeti a pillanat: a lázasan termelő képregényfeldolgozó iparban a mennyiség végre minőségbe csapott át, megszületett a gondolkodó ember szuperhős-mozija, a képregény-művészfilm.

Nem a derült égből érkezett, a Sebezhetetlen hasonlóan nemes célkitűzéssel egészen messzire jutott. Shyamalan filmje szabad műfajértelmezés volt a képregények emberfeletti hőseinek szürke hétköznapjairól, az aprólékos jellemrajzok és a hiteles konfliktus-ábrázolás igénye ennélfogva kevésbé lepett meg. Hulk viszont védjeggyel ellátott Marvel-figura, akinek rajzolt kalandjai során a látványos rombolást minden epizódra szavatolja a kiadó. Erre épített a mókás tévésorozat is húsz évvel ezelőtt, a grimaszbajnok Lou Ferringo dühöngései jelentették a filmek első számú vonzerejét. Ang Lee alaposan átírt Hulkjában már a családi problémáké a főszerep. Az apák vétkeiért bűnhődő fiúk és lányok a múltjukkal viaskodnak, a vérségi átok a legfőbb ellenségük, és hiába az osztott vászon képregényoldalakat idéző tagolása, a szövegbuborékok után kiáltó beállítások, hosszú és hatástalan bergmani pszichodráma a végeredmény. A sajátos értelmezés azután a szentségtörésig jut, amikor az antik tragédiába illő monológok szünetében végre felbukkan a boxergatyás romboló, és megkergült Pókember módjára szökdécsel, majd olyan tompa szomorúsággal néz, akár egy Shrek-jelmezbe bujtatott Mel Gibson.

A Stan Lee-féle Hulk Dr. Jekyll és a farkasemberré változó Larry Talbot sorstársa, történetének tragikumát a pusztító dühkitörésekkel szembeni kínzó tehetetlensége és az állandó lelkiismeretfurdalás adja. A folytatásban talán majd ebből is láthatunk valamit. Csak nehogy Amos Kollek legyen a rendező.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2286