KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Colectív

A tűz csak a kezdet

Barotányi Zoltán

A korrupció fertőz. Dokufilm a Colectiv-katasztrófa következményeiről.

 

A bukaresti Colectiv klubban 2015 november 30-án egy metalcore zenekar koncertjén – illegálisan használt pirotechnika miatt – kitört tűzvész az elmúlt évtized egyik legszörnyűbb romániai tragédiáját okozta. Már a helyszínen 26-an vesztek oda – akkor még nem lehetett tudni, hogy az áldozatok többsége majd csak utólag a kórház látszólagos biztonságában leli halálát.  A katasztrófa nyomán a rendszerváltás óta nem látott méretű tömegtüntetések törtek ki, amibe belebukott az akkori román miniszterelnök Victor Ponta is. Közben a súlyosan megégettek közül mind többen hunytak el – részben helyi, bukaresti kórházakban, részben Európában (a 39 külföldre szállított égési sérült közül 12-t már nem lehetett megmenteni).  Valahol itt veszi fel a fonalat Alexander Nanau filmkészítő, aki nem magára tűzvészre koncentrál, ezt éppen csak felelevenítik egy percnyi nyomasztó bejátszással (amit a szintén jórészt áldozatul esett zenekar operatőre készített), hanem a folytatás, így a sérültek prolongált szenvedése, méltatlan körülmények között, a korrupciótól átszőtt román egészségügyi rendszerben. A film alapvetően egy oknyomozás története, amit a Gazeta Sporturilor újságírói folytattak a kórházi visszaélések ügyében, amelyek számos égési sérült sorsát pecsételték meg: felhigított, így természetesen a kórokozók ellen hatástalan fertőtlenítőszereket szereztek be és használtak 350 (!) kórházban. A nem steril környezetben elkapott kórházi fertőzések 13 ember életét követelték – őket egy kicsivel gondosabb kezelés is megmenthetett volna. Szembesülhetünk az áldozatok szüleinek, rokonainak fájdalmával is: nem csak szeretteiket veszítették el, de közben be is csapták őket. A legnagyobb megrendülést még csak nem is az országban mindent átszövő korrupció ténye okozza – valljuk be, ezzel minden kelet-európai polgár „anyanyelvi” szinten tisztában van.  Emberség és hivatástudat – nyilván ezeket várja el az ember azoktól, akik gyógyítanak és felügyelik a gyógyító munkát, és ezek hiánya fogja a leginkább felháborítani a nézőt is. No és az, hogy szakpolitikusok, hatósági emberek és orvosok hazudták lelketlenül a hozzátartozóknak, hogy szeretteik jó kezekbe kerültek – miközben a román egészségügy képtelen volt 80 súlyos égési sérültet kezelni. Meglehet, egész Európában nem akadt volna olyan ország, amely egymagában megbirkózott volna ilyen feladattal, de az egészségügyi szervek – presztízsüket féltve, és látszólag spórolásból – minden erővel fúrták is, hogy a rászorulók időben, és nagyobb számban kapjanak külföldön orvosi ellátást. De ugyanúgy hazudik a nyilvánosságnak a bukott Ponta-kormány nyomába lépő „szakértői” kabinet első (kórházigazgatóból lett) egészségügyi minisztere is arról, hogy ellenőrizte és rendben lévőnek találta a fertőtlenítőszerek hatásosságát. Nem mindig könnyű látnivaló az amúgy lebilincselően izgalmas film: a feltáruló sorsok, a fiatal áldozatok végzete éppoly megrendítő, mint a nyomasztó jelenből/jövőből és a soha nem gyógyuló sebekből fakadó kilátástalanság. (Egyedül a túlélők jelképévé és szószólójává váló fiatal nő, Tedy Ursuleanu kiállása nyújt némi vigaszt).

A film által gondosan dokumentált történetben szinte felmagasztosul az újságírók munkája: Cătălin Tolontan és munkatársai egy bulldog szívósságával viszik végig a sztorit. És idővel akadnak, akik kinyitják a szájukat: például egy orvosnő, aki elmeséli, sőt gyomorforgató felvételen dokumentálja milyenek a körülmények az ország egyetlen égési központjában és pénzügyesek, akik átlátják, hogyan lopják szét a kórházfejlesztésre szánt EU-s pénzt.      

Az oknyomozó munka nyomán feltáruló, mindent átszövő korrupciós hálózatban a gyárilag hamisított, higított fertőtlenítőt pancsoló, jó kapcsolatokkal rendelkező (majd rejtélyes módon halálos közlekedési balesetet szenvedő) „vállalkozó” és a baksisból élő önkormányzati, hatósági vezetők éppen úgy benne vannak, mint a posztjukra ejtőernyőzött kórházigazgatók és a gyógyító hivatásukat eláruló orvosok. Akad egy botcsinálta hős is a történetben: Vlad Voiculescu, a technokrata egészségügyi miniszter, aki 30 fős stábjával próbált rendet teremteni (erre bő félév adatott neki), szóba állt az áldozatokkal és megbeszéléseire is beengedte a filmeseket. Naivak volnánk, ha azt hinnénk, hogy a film kiváltotta katarzis majd hozzásegít a tisztuláshoz. Inkább imádkozzunk azért, nehogy valakinek megint eszébe jusson egy tömött klubban játszani a tűzzel.  

 

Colectiv – román dokumentumfilm, 2019. Rendezte: Alexander Nanau. Írta: Alexander Nanau és Antonaeta Opris. Kép: Alexander Nanau. Zene: Kyan Bayani. Szereplők: Cătălin Tolontan, Razvan Lutac, Mirela Neag, Tedy Ursuleanu. Gyártó: HBO Europe / Alexander Nanau Production / Salsa Films. Az HBO bemutatója. 109 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14582