KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

X-Men: Sötét Főnix

Kránicz Bence

Dark Phoenix – amerikai, 2019. Rendezte és írta: Simon Kinberg. Kép: Mauro Fiore. Zene: Hans Zimmer. Szereplők: Sophie Turner (Jean Grey), James McAvoy (Xavier), Jessica Chastain (Vuk), Michael Fassbender (Erik), Tye Sheridan (Scott). Gyártó: 20th Fox Century / Bad Hat Harry Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 113 perc.

 

Chris Claremont és John Byrne eredeti képregényében a telekinetikus és telepátiás képességekkel rendelkező mutáns, Jean Grey kozmikus sugárzás áldozatává válik, amelynek hatására ereje megsokszorozódik. A „Főnix-erő” önbizalmat ad Jeannek, és bebiztosítja vezető szerepét az X-Menben, ám később elhatalmasodik rajta, a tébolyba kergetve őt. A mutáns szuperhőscsapat legfontosabb női tagja sokáig a Marvel-képregények vezéráldozatának számított, tragikus sorsa a feminista hangolású felütést simította bele a „pusztító nőiség” konzervatív, de hatásosan felelevenített sémájába.

A történetet szőrmentén és elkapkodva már az X-Men: Az ellenállás végében feldolgozta Simon Kinberg forgatókönyvíró, aki bő tíz évvel később, immár író-rendezői minőségben újra hozzányúlt Claremonték klasszikusához. A Sötét Főnix a filmsorozat hetedik darabja (nem számítva a spin-offokat), és mivel egy korábbi, időutazós epizódban átírták a múltat, Jeannel mégsem történt meg az, ami most így újra megtörténhet vele. Az ígéretes nyitányban a Főnix-erő a poszttraumás stressz feltörésével kapcsolódik össze, ám Kinberg a metaforikus jelentésrétegek felfejtése helyett a folytatásban primitív motivációk és ostoba döntések mentén utaztatja a karaktereket, jócskán lebutítva az intellektusukra büszke mutáns vezetőket is. James McAvoy Xavier professzora vagy a Magnetót játszó Michael Fassbender fáradtnak tűnnek a filmben, mintha rég kihoztak volna figuráikból mindent, amit ki tudtak. Jean Grey-ként Sophie Turner (Trónok harca) kaphatott volna nagy lehetőséget, de Kinberg méltatlanul bánik el vele: inkább a férfiak oltalmára szoruló, hisztérikus karakternek mutatja a Főnixet. A női erő kiteljesedésének története helyett végül a Fox stúdió X-Men sorozatának jelentéktelen befejezését kapjuk, amelyben csak a nők halnak meg, a férfiak békésen visszavonulhatnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14180