KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Családi bunyó

Varró Attila

Fighting with my Family – amerikai-brit, 2019. Rendezte és írta: Stephen Merchant. Kép: Remi Adefarasin. Zene: Vik Sharma. Szereplők: Florence Pugh (Paige), Jack Lowden (Zak), Nick Frost (Ricky), Lena Headey (Julia), Vince Vaugh (Hutch), Dwayne Johnson (Szikla). Gyártó: MGM / Channel 4 / Film 4. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 108 perc.

 

Bármily meglepő, a női pankrátorokról nem kizárólag szegénysori exploitation-opuszok és softcore szexfilmek készülnek: míg az új-hollywoodi revíziók fénykorában a Below the Belt a női függetlenség küzdőterét látta a minizsánerben, a posztmodern 80-as évek nyitányán készült All the Marbles a szórakoztatóipar kőkemény kritikájával döngölte földbe közönségét. Az erős, őszinte filmdrámákkal indult mesterhármas jócskán megkésett idei záródarabja mindkét témát érinti, de szerencsére nem kovácsol valós WWE-hősnője, „Paige” Knight sikertörténetéből sem harsány metoo-propagandát, sem álomgyári példabeszédet az illúzió hatalmáról. A 2012-es, azonos című dokumentumfilmet feldolgozó és kiszínező Családi bunyó (az eredeti cím többértelműségét megőrizve: Bunyó a családdal) központi problémái inkább a coming-of-age filmeké: mennyiben jelenti a pankrátor-pálya a brit kamaszhősnő, nem pedig a szülei/bátyjai álmát, hogyan kezdi ki felívelő karrierje szoros érzelmi kapcsolatát a norwichi tornatermek tízfős közönségének gürcölő családjával (a lányát piacosító apától a féltékeny fivérig) és főként miként birkózik meg saját külsejének vélt/valós hátrányaival a sokmilliós amerikai showbiznisz világában.

A vígjátékszínészként ismert Stephen Merchant meglepő mennyiségű drámai konfliktust zsúfolt szívmelengető karrier-vígjátéknak és sziporkázó WWE-reklámopusznak szánt családi mozijába, és bár kidolgozni nem sikerült őket, a Családi bunyó legalább a problémafelvetés tekintetében durván kenterbe veri az Adam Sandler/Will Ferrell-féle sportbohózatokat, nem beszélve a karakterrajzokról, amelyek a bizarr téma ellenére sem engedtek a „karikatúrafigurák – helyzetkomikumban” bazári csábításának. Miként a ringben zajló spandex-szappanoperák esetében, a felszínen egyszerű sémák és látványos fordulatok mentén zajló népszórakoztatás zajlik – a harsány legendaépítés mélyén azonban ugyanúgy valódi az összes fájdalom.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14061