KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A végzet órája

Kránicz Bence

The House with a Clock in its Walls – amerikai, 2018. Rendezte: Eli Roth. Írta: John Bellairs regényéből Eric Kripke. Kép: Rogier Stoffers. Zene: Nathan Barr. Szereplők: Jack Black (Jonathan), Cate Blanchett (Florence), Owen Vaccaro (Lewis), Kyle MacLachlan (Izard), Renée Elise Goldsberry (Selena). Gyártó: Amblin Entertainment / Mythology Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 105 perc.

 

A Harry Potter nélküli Harry Potter-filmeket sorjázó ínséges időkben, a Tim Burton-féle Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei és Lev Grossman pszichés problémákkal küzdő mágusgyerekekről szóló regényének (A varázslók) elkerülhetetlen sorozatadaptációja után előkerült a fiók mélyéről John Bellairs hetvenes években megjelent meséje is. A képzeletbeli középnyugati kisvárosba, New Zebedee-be helyezett, 1948-ban játszódó történet eredetileg is erőteljesen épített a nosztalgiára: hősei a második világháború szörnyű emlékétől szabadulnának, varázslattal gyógyítva a nagyon is valós sebeket.

Az idei filmváltozatból éppen a világháborús traumafeldolgozás témáját lúgozták ki a családbarát megközelítés kedvéért. A férjét és gyerekét gyászoló boszorkány, Mrs. Zimmermann és az idő kerekét akár egy Fekete-erdei démonnal kötött paktum árán is visszafordító Isaac Izard háttere is vázlatos marad, ahogy a főhős, a kis Lewis Barnavelt árvasága sem különösebben érdekli Eli Roth rendezőt. Nem meglepő, hogy a vérben tapicskoló horrorfilmek (Motel, Green Inferno) lelkes kismesterét alacsonyabb korhatár mellett is a szörnypark megelevenítése izgatta. Ezen a téren A végzet órája nem is okoz csalódást: változatos és szórakoztató rémségeket kínál pépeset hányó dísztököktől életre kelő játékbaba-seregen át egy William Snakespeare nevű óriáskígyóig. Mégsem a monstrumok, hanem a remek formában bohóckodó Jack Black és Cate Blanchett lelkesítik át a szinte végig ugyanabban az ódon, gótikus házban játszódó kamarafantasyt, új család esélyét kínálva a kevésbé emlékezetes gyerekhősnek. Roth végül Bellairshez vagy éppen a Wonderstruckot jegyző Todd Hayneshez hasonlóan a háború előtti Amerika olcsó, de apró csodákkal teli cirkuszi világa előtt rója le tiszteletét, ez a szeretetteljes viszony pedig A végzet órájának is kölcsönöz némi bájt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13862