KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hangya és Darázs

Benke Attila

Ant-Man and the Wasp – amerikai, 2018. Rendező: Peyton Reed. Forgatókönyv: Chris McKenna, Paul Rudd, Erik Sommers. Kép: Dante Spinotti. Szereplők: Paul Rudd (Hangya), Evangeline Lilly (Darázs), Michael Douglas (Hank), Michelle Pfeiffer (Janet), Laurence Fishbourne (Bill), Walton Goggins (Sonny), Hannah John-Kamen (Szellem). Gyártó: Marvel Studios. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 118 perc.

 

A Bosszúállók: Végtelen háború bizonyította, hogy a Marvel Moziverzum tíz év alatt túlzsúfolttá vált, és önálló filmjeiken kívül a Marvel nem nagyon tud mit kezdeni olyan hősökkel, mint a Fekete Párduc, a Galaxis Őrzői vagy a Hangya. Ezért a Marvel Studiost vezető progresszív konzervatív Kevin Feige igyekszik éppen annyi teret engedni a kísérletezésnek, hogy a stúdió ugyanarra a cselekményvázra felépített szuperhősfilmjei két órára megadják az egyedi élmény illúzióját a rajongóknak. Az Őrzők és a hirtelen zsugorodó betörő történetét öniróniával, a 2015-ös Hangyát a heistfilm műfajával próbálta színesebbé tenni a stúdió. Bár utóbbi még így is haloványra sikeredett, elkészült a folytatás A Hangya és a Darázs formájában.

A folytatásban az alkotók az első részéhez hasonló heistfilmes cselekményt feleslegesen túlbonyolító szálakat vezetnek be. Ezúttal a régi Hangya, Dr. Hank Pym feleségét, a Darázs évtizedek óta eltűnt édesanyját kellene kimenteni a szubatomi űrből, de a hősök számításait keresztül húzza egy gengszter és egy titokzatos Szellem nevű harcos, akik egyaránt Dr. Pym összezsugorítható laborjára pályáznak. Az alkotók érezhetően nem bíztak az izgalmasnak ígérkező, atommagba vezető mentőakcióban, mert azt újra és újra feleslegesen akasztják meg a riválisok. Ha éppen látótávolságba kerül egy üresjárat, akkor logikai bukfencek és összecsapott fordulatok árán a semmiből tűnik elő a főhősök nyomában loholó gengszter vagy a Szellem. Ráadásul A Hangya és a Darázs elődjéhez képest túl komolyan veszi önmagát, így ha összetettebbnek tűnik is, végeredményben alulmarad az egyszerűsége miatt szórakoztatóbb első résszel szemben. A visszafogottan humorizáló Hangya ezúttal sem tudott felnőni a Bosszúállókhoz, a Marvel legjobb udvaribolondját, Deadpoolt viszont a stúdió még nem volt képes beletuszkolni a Moziverzumba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13777