KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ramen Shop – Ízek a múltból

Baski Sándor

Ramen Teh – szingapúri-japán-fancia, 2018. Rendezte: Eric Khoo. Írta: Fong Cheng Tan és Kim Ho Wong. Kép: Brian Gothong Tan. Zene: Kevin Mathews. Szereplők: Takumi Saito (Masato), Seiko Matsuda (Miki), Jeanette Aw (Mei Lian), Tsuyoshi Ihara (Kazuo), Mark Lee (Wee). Gyártó: Zhao Wei Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 89 perc.

 

A krumplileves lehet, hogy csak krumplileves, de a ramen egészen biztosan több egyszerű ételnél, a nemzeti és a családi identitás része. Ugyanez a szingapúri és a maláj bak kut tehről (sertésbordaleves) is elmondható, ha pedig ez a két fogás fúzióra lép, akkor ott nem csak az ízek, de a kultúrák is keverednek. A kortárs szingapúri film talán legfontosabb alkotója, Eric Khoo kipróbált receptből dolgozott, amikor főhőse, Masato önismereti útját gasztrokontextusba helyezte. A fiatal japán ramenséf apja halála után Szingapúrba, rég elhunyt édesanyja hazájába utazik, hogy kiderítse, mi elől menekültek el a szülei. A gyökerekhez visszatérés jegyében el akarja lesni nagybátyjától a sertésbordaleves-főzés titkát, hogy utána ramennel kombinálhassa. Úgy érzi, minden elkészített adag levessel a szülei emlékét ápolja, és az ismerős ízek révén a gyerekkor idilljét is visszaidézheti. Utazása egyben történelmi gyorstalpaló is, a nézővel együtt tudja meg, hogy szülei megismerkedésének idejében a szingapúri-japán vegyesházasság tabunak számított, anyját ezért ki is közösítette a családja. Masato missziója, hogy legalább utólag megbékítse a még élő nagymamáját, akivel természetesen az ételben és a főzésben találják meg a közös nyelvet.

A Ramen shopnak egyetlen olyan epizódja sincs, amely ne lenne kiszámítható, de a pornófilmes dramaturgiához hasonlóan itt sem a szöveges részekből kerülnek ki a money shotok, hanem az éttermi és családi konyhákban játszódó forró pillanatok adják el a produkciót. A főzésjelenetek természetesen maximálisan hitelesek, az étel előkészítését dokumentáló közelik a főzőshow-k esztétikáját idézik, a bemutatott fogásokat az elhangzó instrukciók nyomán akár a néző is elkészíthetné odahaza. Masato kulináris kalandjait közben rendre flashbackek akasztják meg, amelyek érzelmesnek szánt zongora-aláfestéssel a szülők megismerkedésének és házasságának történetét mesélik el. Korábbi filmjeivel ellentétben Khoo ezúttal enged a szentimentalizmus csábításának – talán az egzotikus gasztromozikra mindig nyitott nemzetközi nagyközönség igényeire való tekintettel –, és ha émelyítőek is néhol a hatásvadász fogások, a gyomrot összeségében nem üli meg a film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13730