KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Mr. Holmes

Soós Tamás Dénes

Mr. Holmes – angol–amerikai, 2015. Rendezte: Bill Condon. Szereplők: Ian McKellen, Laura Linney, Milo Parker. Forgalmazó: GHE. 104 perc.

 

Mi teszi Holmest Sherlock Holmesszá? Jellegzetes öltözete? A pipa, a vadászsapka, és a galléros köpeny? Vagy a természete? A sznobizmus, az agglegénység, és a felülemelkedés a társadalmi normákon? Netán az intellektusa, a dedukcióra alapozott logika, amellyel rendet vág még a legkuszább bűnügyben is? Mitch Cullin válasza egyszerűbb ennél – és frappánsabb. Szerinte Holmes identitását, mint minden emberét, az emlékei adják. A régi bűnügyek, nyomozások, és a fejében megfogant gondolatok összessége. Ezért drámai, amikor 93 évesen cserbenhagyja memóriája. Hiszen mit ér Sherlock Holmes az esze nélkül? A Cullin-regényből szöveghűen adaptált Mr. Holmesban a nyugdíjba vonult mesterdetektív félrevonultan él sussexi birtokán házsártos házvezetőnőjével és annak fiával, és emlékiratát próbálja megírni, hogy korrigálja saját mítoszát, amit dr. Watson „azokban a prózai stílusú, mégis olcsó ponyvákban” kiötlött. A film lehozza közénk, átlagos földi halandók közé a legendát, akiről kiderül, hogy nem pipázni szeret, hanem szivarozni, életében nem hordott vadászsapkát, és különben sem a Baker Street 221/B alatt lakott, mert azt ellepték az amerikai turisták.

A Mr. Holmes hírnév és identitás kapcsolatának keserűen humoros vizsgálatával tökéletesen simul az olyan előre megfontolt szándékkal elkövetett demitizálások sorába, mint a Sherlock Holmes magánélete, a Sherlock és én, vagy mind közül tán a legszórakoztatóbb, a They Might Be Giants, melyben a magát Sherlocknak képzelő őrült egy bizonyos dr. Watsonhoz jár terápiára. A gyulladt ízületű, alzheimeres Holmes-on viszont orvos nem, csak a felismerés segíthet, hogy az olcsó ponyvák és happy endek nemcsak reményt adnak a túléléshez, de a rend megnyugtató és mélyről fakadó igényét szolgálják ki, ami benne is dolgozik, csak egy másik szinten. A film az obskúrus Holmes-utalások (Sherlock bátyja, Mycroft, és Az ifjú Sherlock Holmest játszó Nicholas Rowe is felbukkan egy pillanatra) mellett a saját – nem bűnügyi – zsánerében is jól teljesít, melyben morcos öregurak szíve puhul meg cuki kölykök hathatós segédletével. A Mr. Holmes a fináléra menthetetlenül szentimentális kalanddá válik, de az odavezető út valódi bűnügy híján is izgalmas marad – legalábbis intellektuálisan. Ráadásul Ian McKellen időskora egyik legjobb alakítását nyújtja: jöhet Robert Downey Jr. és az ő viktoriánus akcióhőse, ennyire cinikus, sznob, s mégis emberi – nagyon is emberi – sosem volt még Sherlock.

Extrák: Werkfilm (Így készült a Mr. Holmes).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12928