KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Érpatak modell

Istentől az ördögig

Horeczky Krisztina

Holland dokumentumfilm a magyar szélsőjobb modellfalujáról.

 

„Az itt eltöltött négy év egész életemre meghatározó jelentőségű volt számomra, mind a jellemformálódás, mind pedig a vallásos és keresztény életszemlélet kialakulása szempontjából” – áll Orosz Mihály Zoltán, Érpatak független, „Jobbik-közeli” polgármestere életrajzában a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban eltöltött diákévekről. A matematika-fizika szakos középiskolai tanár a Sophia Perennis Theológiai Akadémián szerzett teológia doktori címet, majd nekiveselkedett tudományos doktori fokozatának. Kutatási területe „Az üdvösség ember, az Isten eredeti képének helyreállítása a lélekben. A (metafiziko-tradicionális) transzcendentális pneumeto-pszichológia alapjai”.

Az izraeli-holland Benny Brunner tavaly január és április között háromszor járt az 1750 lelket számláló szabolcsi faluban, hogy Keno Verseck német újságíróval megtekintse, milyen is a jézusi helyett infernói légkört árasztó Übü királyság – a fővárostól 250 kilométernyire. A „szent és egységes diktatúrá”-t hirdető (hamis) próféta 2005 óta irányítja a települést, ahol 2008-ban vezette be az ún. érpataki modellt. 2012-ben publikálta a Magyar Megmaradás-honlapon az Érpataki Modell Országos Hálózata (ÉMOH), és az Országépítő Együttélés Cigánystratégiai Intézet szellemi alapját, előbbi bázisának megnevezve (pátriáján túl) Miskolcot, Konyárt, Sajóbábonyt, Nemtit, Gyöngyöst, Jászberényt, Hajdúdorogot. Ismert, Janiczak Dávid jobbikos polgármester idén vezette be Ózdon az országos mintául szolgálni kívánó ultranacionalista, hűbéri, önkényelvű rendszert. Vagyis, Érpatak nem zárványjelenség.

A lakosokat a Wass Alberttől kölcsönzött kategóriák alapján két csoportra, „építő”-re és „romboló”-ra osztó polgármester a közösség feletti totális uralom jegyében militáns kötelékbe szerveződött „frontharcosaival”: a helyi jegyzővel, a rendőrkapitánnyal, az adóügyi, jogi, gyámügyi előadóval, a mezőőrökkel, a védőnővel, és a helyi szociális intézményt irányító élettársával. A kápókat idéző munkafelügyelők a közmunkásokból akarnak erővel „példás csapat”-ot verbuválni. A hószitálásban éber mezőőrök állítják meg a kutyájával baktató, biciklijén kevéske fát szállító cigányasszonyt, rendőrt riasztva. A falu első embere légiós ruhában száll ki a kauzsaytanyai cigánysorra, hogy tetten érjen áramlopás közben, ellenőrizve, van-e az ebeken chip. A munkanélküliek és a „szabályszegők” megregulázására 2010-11-ben huszonnyolc gyereket emeltek ki a családjából, és helyeztek el nevelőszülőknél. Az óvodások Pósa Lajos Magyar vagyok című versét szavalják egymás kezét fogva, nemzettudatos egyenpólóban. A Becsület-napi fáklyás megemlékezésekkor a birodalmi német himnusz szól a II. világháborúban elesett magyar, Wehrmacht- és SS-katonák tiszteletére, beszédet mond Zagyva György Gyula. Nem volt ott a stáb, mikor tavaly augusztusban Simon Peresz- és Benjamin Netanjahu-bábut akasztott bitóra a főtéren egy fekete kámzsás hóhér – a zsidó-palesztin konfliktust rendezendő.

A rasszizmus, és a romákat érintő inzultusok miatt a faluban TASZ-Pontot üzemeltetett Szöllősi Gábor, akit Orosz „cionista zsidóbérenc”-nek, az őt támogató újságírókat, jogvédőket pedig „TASZ-szopók”-nak nevez. (Jelzem, amikor a tanár, aktivista tavaly elindult a polgármester-választáson, megszűnt a munkaviszonya az emberjogi szervezetnél.) Orosz 2014-ig százhúsz alkalommal perelte be Szöllősit rágalmazásért és becsületsértésért (ez idáig kudarcosan), akit a mentális hadviselésen túl súlyos fizikai támadások is értek.

Az „érpataki modell” az elnyomás modellje. Ugyanakkor problematikusnak vélem, hogy a dokumentumfilm a groteszk irányába mozdult el; hogy a „nemzetközi ügynökszervezetek”-kel árnyékbokszoló, darutollas, bőrtarsolyos, jelmezfetisiszta polgármestert úgy mutatja meg, mint a falu bolondját. Visszás az is, hogy a végszó („Utóirat”) Orbán Viktor „illiberális” tusványosi beszéde.

Az Érpatak modell fontos, de csak a felszínt karcoló munka. A zsurnalizmus szintjénél nem láttatja mélyebb összefüggésben, intellektuálisan pallérozottabb, nívósabb módon a zsákutcás reménytelenséget, a közönybe torkollt, bénult kiszolgáltatottságot, és főleg a bohócsipkás ördögit.

 

Érpatak modell (Érpatak Model) – holland dokumentumfilm, 2014. Rendezte: Benny BrunnerKeno Verseck. Operatőr: Mehrli Noémi. Hang: Harold Jalving. Gyártó: 2911 Foundation. 76 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12460