KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ismeretlen föld

Baski Sándor

Tambien la lluvia – spanyol-perui, 2010. Rendezte: Icíar Bollaín. Írta: Paul Laverty. Kép: Alex Catalan. Zene: Alberto Iglesias. Szereplők: Gael García Bernal (Sebastian), Luis Tosar (Costa), Karra Elejalde (Antón), Cassandra Ciangherotti (Maria). Gyártó: Morena Films / Vaca Films / Mandarin Cinema. Forgalmazó: Cirko Film - Másképp Alapítvány. Feliratos. 103 perc.

Az ezredfordulón lezajlott bolíviai vízprivatizáció a „neoliberalizmus” kártékonyságának szimbólumaként vonult be a köztudatba, köszönhetõen többek közt Florian Opitz dokumentumfilmjének (A nagy kiárusítás). A téma már játékfilmben is felbukkant James Bond ellenfeleinek a Quantum csendjében éppen a bolíviai vízkészletre fájt a foguk –, de a cselekmény középpontjába most került elõször. Hogy az ötlet Paul Laverty-nek jutott eszébe, a legkevésbé sem meglepõ: Ken Loach állandó forgatókönyvíróját szinte kizárólag az olyan történetek izgatják, ahol a kisember forradalmi hevülettel feszül neki az elnyomó politikai hatalomnak vagy gazdasági szervezetnek.

A végeredmény ennek megfelelõen ritkán nélkülözi a didaxist, és ez alól a spanyol gyártásban készült Ismeretlen föld sem kivétel, de Laverty ezúttal beleírt egy izgalmas metacsavart is a történetbe. Filmjének elsõdleges fõszereplõi nem Cochabamba városának lakói, akik utcai csatározásokig fajuló tüntetéseken tiltakoznak a kaliforniai székhelyû privatizátor cég ténykedése ellen, hanem azok a spanyol filmesek, akik itt forgatnak a térségben, kihasználva a nevetségesen olcsó helyi munkaerõt. A téma az Újvilág meghódítása, fõszerepben Kolombusszal, aki ebben a verzióban nem dicsõséges konkvisztádor, hanem vérengzõ imperialista. A nyilvánvaló áthallások ellenére a filmbéli rendezõnek (Gael García Bernal) nem tûnik fel az 500 évvel korábbi és a jelenlegi kolonizáció közti párhuzam, különben megértené, hogy az egyik helybéli, amatõr színésze miért áll a tüntetések élére. Producere, aki még nála is érzéketlenebbnek mutatkozik, a fináléban mégis elkötelezi magát az indiánok mellett, de ez a lélektani fordulat ugyanúgy megalapozatlan, mint a legutóbbi, Laverty által írt Loach-film (Halál sugárút) hasonló megoldása. Dráma helyett az Ismeretlen föld így inkább szatíraként mûködik: azoknak a filmeseknek tart tükröt, akik a szociális érzékenységet is csak fikcióként tudják elképzelni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10781